A békászó sas egy közepes méretű, az egerészölyvnél kissé nagyobb ragadozó madár. Színezetében a sötét- és a világosbarna dominál. Elterjedése viszonylag kis területre koncentrálódik, Németországtól Oroszország nyugati feléig terjed, de költ Kis-Ázsiában és Iránban is, innen kelet felé pedig közeli rokona, a fekete sas váltja.
Hazánkban ritka fészkelő, mindössze 35-40 pár él itt, elsősorban az Északi-középhegységben. Hozzánk legközelebb Romániában van jelentősebb állománya. Vonuló, a telet Dél- és Közép-Afrikában tölti. Fészkét kizárólag idősebb erdőkbe rakja. Jellemzően két tojást rak, a kotlási ideje 38-40 nap.
A fajra jellemző a káinizmus, amikor is az idősebb, erősebb fióka elnyomja és megöli a gyengébbet. Nevével ellentétben legfontosabb tápláléka a mezei pocok, és ahol még van, ott a hörcsög. Természetesen békákat, valamint rovarokat és madarakat is fogyaszt.
A Dél-Tiszántúlon nagyobb számban a májusban kezdődő kaszálások során jelenik meg, amikor a felnyílt területeken könnyebben hozzáfér a különböző rágcsálókhoz, főként mezei pockokhoz. Zsákmányát leggyakrabban a földön sétálva szerzi meg, máskor boglyákról, fákról kémlelve, vagy alacsonyan repülve.
Ebben az évben a Kis-Sárréten a szokásosnál nagyobb számban jelentek meg a békászó sasok. Május végétől folyamatosan 15-19 példány tartózkodik ott, elsősorban a Vésztő környéki kaszálókon, valamint Mezőgyán térségében. Ezek a példányok jellemzően egy-hároméves madarak, melyek még nem költenek, és kóborlásuk során keresik fel az alkalmas táplálkozó területeket, de alkalmanként öreg madarak is előfordulhatnak. Megkapó látvány, amikor egy ilyen nagyméretű madár, kissé ügyetlennek tűnő futkározással kapja el a pockot.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
