Lupták Zoltán, a Békéscsabai Magyar-Finn Baráti Kör elnöke szeret utazni, kedvenc televíziós műsora a Formula1. Ételek közül is szívesen fogyaszt bármit, legfőképpen akkor, ha főzelékről, halról, zöldségekről van szó. Jelenleg tanít, de a pedagógusi pálya előtt diplomataként dolgozott.
- Milyen egy pihenőnapja?
Családi program, kirándulás és offline 24 órán át, mindeközben nem kell nézni az órát.
- Mire a legbüszkébb?
Életem fő művére, a kislányomra, továbbá páromra, Lindára, aki jóban és rosszban együtt van velem! Továbbá, hogy mertem váltani és lépni, amikor annak eljött az ideje. Egyik ilyen váltást sem bántam meg.
- Mire költené az ötöslottó nyereményét?
A párom és a kislányom majd kitalálják. De egész biztosan adományoznék beteg gyerekek gyógyítására és az idősgondozásra.
- Miért szereti a szakmáját?
Diplomata voltam közel 30 évig. Világot akartam látni és érdekelt a diplomácia. Mindkettőben volt részem, s amikor mindez már nem szerzett örömet, illetve az input nem állt arányban az outputtal, váltottam. Most fiatalokkal foglalkozom, tanítok. Itt azonnal van visszajelzés, s gyorsan kiderül, hogy hiteles-e az ember.
- Milyen kihívások elé állítja a munkája?
Diplomataként: amikor olyat kellett képviselni, tenni, mondani, amivel nem értettem egyet.
Tanárként: motiválni a diákokat a nyitottságra, a komfortzónájukból való kilépésre, az önmagukért való felelősségvállalásra, illetve arra, hogy értelmesebben használják az okostelefonjaikat.
- Ha valamit megváltoztathatna a világban, mi lenne az?
Soroljam? Hosszú lista lenne. Például megváltoztatnám az óriási vagyoni különbségeket, a szavak és a tettek aránytalanságát, szinte bárminek a megvalósításában. És a magyarok idegennyelv tudását, de nagyon!
- Mivel lehet kihozni a sodrából?
Látszólag nagyon nyugodt vagyok szinte mindig, de nagyon dühít a pontatlanság, a neveletlenség, a gőg, az, ha valaki meg van arról győződve, hogy egyedül ő tudja, hogyan kell valamit jól csinálni és képtelen beismerni, ha tévedett.
- Melyik a kedvenc olvasmánya?
Több polcot megtöltene. Ha ki kellene emelni közülük néhányat, akkor például Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio, Roland Huntford: Scott és Amundsen, Csukás István: Keménykalap és krumpliorr című művét választanám.
- Mi a legnagyobb kihívás az életében?
A lehető legtöbbet együtt tölteni a szeretteimmel úgy, hogy közben azért a munkámat is megfelelően elvégezzem.
- Mit üzenne azoknak, akik túl nagy hangsúlyt fektetnek a negatív véleményekre?
Nézzék meg, kiktől kapnak ilyeneket, hátha van bennük megszívlelendő. De minél jobb, sikeresebb valaki, annál többen igyekeznek visszahúzni, gáncsolni, így ne hagyjuk, hogy a negatív hatások eluralkodjanak rajtunk!
