A produkció a mindennapos kenyérharc számtalan problémáit boncolgatta. Többek között mesélt az alkalmazott kiszolgáltatottságáról, a vállalkozói lét kötéltáncáról. Rávilágított, hogy vajon mi történik, ha a munka kihat a családi és a párkapcsolati életre? A felvetett kérdések megválaszolásában és megoldásában Ábel Anita, Debreczeny Csaba és Szabó Simon színészek, valamin Gönczi Dorka mediátor és Varga Zsolt kommunikációs szakértő közös játéka segített.
– Munkánk során nagyon sok esetben azt látjuk, hogy amikor az emberek hazamennek, az egyikük szeretne beszélgetni, a másik kevésbé – mondta felvezetőjében Gönczi Dorka. – Ezúttal munkahelyi kapcsolatokat mutatunk be, miközben a színészeink sosem álltak alkalmazásban multinacionális cégnél, de még középkategóriásban se, így segítségül hívtuk az improvizációs készségüket. Például néhány jelenetet az imént, az öltözőben vettünk át.
Varga Zsolt és Gönczi Dorka – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Varga Zsolt hozzáfűzte, amikor egy a cég kötelékében összejön egy csomó ember, akkor megszületik a kollektíva, amely jól/kevésbé jól működik. A konfliktusok természetesen kvázi velejárói egy munkahelyi környezetnek, ennek megjavítására a vezetők általában összehívnak egy csapatépítő tréninget.
Elsőként Ábel Anita tréner érkezett a színre. – A minap voltam egy cégnél, másnap mindenki felmondott, remélem most is hasonló lesz a szituáció – bíztatta a közönséget, akik ebben az etapban mint a cég kollektívája volt jelen. Majd a beosztott legnagyobb fegyveréről vagy éppen a fegyvertelenségéről, az önbizalomról beszélt. Úgy véli, az önbizalmat elveheti a főnök, de a kollegák is.
– Na, tegye fel a kezét, akinek van idegesítő kollegája? – tette fel a kérdést. (A fél ház jelentkezik. Akik egymás mellett ülnek, és nem nyújtózkodnak, azok biztos egy irodában dolgoznak.) Azt követen felvázolta, legalább háromfajta pióca munkatárs létezik. Az okoskodó, az aljasan kedves és a nyali. Az utóbbi folyton dicséri a főnököt, hogy milyen csinos stb… „Közben van vagy 150 centi… de nem ott” – jegyezte meg.
– Ha úgy érzed, már hétfő reggel mindenki aláz, menj haza délben, az a nap már úgy is el van cseszve – adta ki az ukázt. – Vagy mondj fel pénteken! Tényleg, valaki fel akar mondani? (egy ember kapaszkodik a levegőbe) Igen? És mi lesz, ha nagy lesz? – Ki tudja? – kérdezett vissza a kolléga. – Ki tudja?!! Na ez az igazi jó munkahely! (Ekkor a mediátorok csilingeltek és vége lett a jelenetnek.)
– Ha cégvezető lennék, én is Anitát hívnám – fűzte hozzá Varga Zsolt.
Galéria
Közben Dorkától megtudtuk, egy kutatás szerint a munkahelyeken két típusú ember létezik: a kutya és a macska. A kutya, akiknek, ha eldobnak egy ágat, azonnal visszarohan a gazdihoz – ez esetben a főnökhöz. Számukra fontos a nyíltság, az érintés.
Noha a kutya nem a munka dandárja, de nagyon lényeges szerepet tölt be egy kollektívában, nagyon jó a humorérzékük. Általában a lábuk az íróasztal alatt keresztbe van vetve, kezükben pedig mindig egy toll vagy egy mobil van, és az íróasztalukon oltári nagy a kupleráj.
Míg a macskák az imént felsorolt tulajdonságokbak pont a fonákjával találkozhatunk: náluk egyáltalán nem lényegi az érintés, az íróasztal alatt párhuzamos tartják a lábukat, a kezükben szinte sosincs semmi, és körülöttük mindig pedáns rend van.
A következő jelenetekben Ábel Anita és Debreczeny Csaba beosztottként volt kutya és macska is. Majd Szabó Simont láthattuk kutya és macska főnökként, ahogy alázkodik vagy egy 180 fokot fordulva leüvölti a csinók haját.
***
Másképp nem is indulhatott volna el ez a szimpla, szürke, köddel agyonnyomott hét, mint ezzel a remekbeszabott műsorral. Persze másnap ugyanúgy egy újabb napra ébredtünk, a szomszéd pontban 7.15-kor elkezdte 10 percig járatni a dízel teherautóját és a munkahelyünk irodájában továbbra is ott várt ránk az okoskodó és az aljasan kedves, és már idő előtt lesbe állt a nyali.
