Túri János nevét Szeghalmon talán mindenki ismeri. A tűzoltó őrnagy több mint húsz éve gyűjt egyenruhákat, tűzoltó és katonai relikviákat, és szinte mindent, ami ehhez köthető. Gyűjteménye először az otthonát nőtte ki, jó ideig a fiúkollégiumban volt látható, majd a Sárréti Múzeum felújítása után, a nagyprojekt részeként egy külön épületben lett igazán méltó helye.
Litván mundérral gazdagodott a gyűjtemény
Csütörtökön újabb mundér került a gyűjteménybe, Rasa Kairiene, litván nagykövet asszony és Dalia Sukackiene miniszter-tanácsos asszony személyesen vitt ajándékba egy teljes litván tűzoltó tiszti egyenruhát Szeghalomra. Túri János köszönetképpen körbekalauzolt a hölgyeket a mundér-birodalomban. Tóth Tibor dandártábornok, a Békés Megyei Katrasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője és Macsári József, Szeghalom polgármestere társaságában, személyes tárlatvezetésen mutatott meg mindent, ami csak belefért egy órába. Nem volt könnyű dolga, hiszen szinte minden tárgyhoz fűződik valamilyen személyes történet, így persze a gyűjtemény első darabjához is.
A kollekció első darabja
Mint azt Túri János kérdésünkre elmondta, 1991-ben kapták azt a feladatot a Békés megyei tűzoltók, hogy vegyék fel a kapcsolatot az aradi tűzoltókkal. Ő egy csoport tagjaként jutott ki oda.
– Gépkocsivezető voltam. Amíg a két csoport felvette egymással a kapcsolatot, addig elmentem kocsit mosni. Ekkor egy nagy tömlővel kezdték el döngetni az autó oldalát, amikor rászóltam a társaságra, visszafordult az akkori román tűzoltóparancsnok. Ahogy megtudta, hogy én is tűzoltó vagyok, megkérdezte, mivel engesztelhetne ki, én pedig a sapkájára mutattam. Ez lett a gyűjtemény első darabja, de a sapka három évig egyedül állt. Aztán a kollégáim jó értelemben szinte belekényszerítettek a gyűjtésbe, mindig találtak egy-egy sapkát, ruhadarabot, eszközt, így gazdagodott a gyűjtemény – mondta Túri János.
Ma már a világ számos tájáról vannak emlékek, egyenruhák, váll-lapok, tőrök, fegyverek, zászlók a Mundérba bújt történelem című tárlaton. A tárgya között egyebek mellett nepáli, kínai, francia, palesztin, orosz, német, kanadai, svájci, lengyel ereklyék is láthatók.
Véres ’56-os zászló és egy értékes tőr
Túri Jánosnak valóban szinte minden egyes darabhoz fűződik egy története. Van a kiállítási tárgyak között például egy olyan értékes tőr, amit pár sörért kapott.
– Amikor még 25 forint volt egy sör, akkor kaptam egy olyan tőrt pár sörért az ismerősömtől, amivel ők a cukorrépát koronázták. Amikor felvittem a hadtörténeti intézetbe, akkor derült csak ki, hogy 1805-ből származó, Napóleon-korabeli tüzértiszti tőr az – mesélte a gyűjtő.
Láttunk olyan lyukas, ’56-os zászlót is, amely vérfoltos volt. Mint megtudtuk, volt itt még korábban egy kiránduló csoport, amelynek idősebb katonák, katonafeleségek voltak a tagjai. Egyikük küldött később egy csomagot a kiállításra, abban egy lyukas zászló volt vérfoltokkal. Egyetlen dolgot kért csak: a zászlót soha ne mossák ki, mert azon a fia vére van. Ezzel a zászlóval takarták le 1956-ban…
Emlékhely az Afganisztánban hősi halált halt Kovács Gyulának
8 évvel ezelőtt Afganisztánban hősi halált halt egy kiskatona, Kovács Gyula, aki Túri János szomszédja, barátja volt. Tűzszerészként ő biztosított egy amerikai konvojt, amikor felrobbant egy pokolgép és ő meghalt.
– Három éve az összes katonai emlékét nekünk adta a család, egyenruhát, kitüntetéseket. Azóta a halála napján minden évben erre jönnek a tűzszerészek, és nem koszorút, hanem egy doboz sört tesznek ide az emlékére – tudtuk meg Túri Jánostól.
Rasa Kairiene: 25 éves a litván-magyar diplomáciai kapcsolat
Rasa Kairiene litván nagykövet asszony elmondta, idén tavasszal kereste meg őket Túri János azzal, hogy litván egyenruhájuk még nincsen. Kérte a nagykövetség közreműködését abban, hogy ezzel is gazdagodhasson a gyűjtemény.
– Megkerestük a litván belügyminisztériumot, és mondtuk, hogy jó lenne hozzájárulni a múzeum gyűjteményéhez. Magyarország és Litvánia között több területen van nagyon jó kapcsolat, az együttműködésnek ez is egy szép példája. Először vagyok ilyen jellegű kiállításon, nagyon meglepett, hogy milyen gazdag gyűjteményről van szó. Nagyszerű hely ez a múzeum, amely arra is kiválóan alkalmas, hogy történelem órákat tartsanak itt. Most ünnepeljük a Magyarország és Litvánia közötti diplomáciai kapcsolatok 25. évfordulóját, örülünk, hogy éppen most jöhettünk ide – jegyezte meg a nagykövet, hozzátéve: örül, hogy így most Szeghalmot is megismerheti.
Kiemelte: nagyon fontosnak tartja, hogy ne csak a kormányok között legyen együttműködés, hanem az intézmények és az egyes emberek között is.
Dalia Sukackiene: Itt azokra is emlékeznek, akik a hazáért áldozták az életüket
Dalia Sukackiene miniszter-tanácsos asszony azt hangsúlyozta, mennyire megérintette a véres zászló története és látványa, és az, hogy azoknak is emléket állítottak ezen a helyen, akik a hazáért áldozták az életüket.
– Nagy benyomást tett rám az egész múzeum a gazdag, szinte grandiózus gyűjteményével. Litvániában néhányan már látták a magyar egyenruhákat, mert Litvánia és Magyarország is a NATO tagja. Örülünk, hogy most itt a magyarok is láthatnak litván egyenruhát – tette hozzá Dalia Sukackiene.
Macsári József polgármester: Örülök, hogy méltó helye lett a gyűjteménynek
Macsári József 2002 óta Szeghalom polgármestere. Mint mondta, Túri János gyűjteménye korábban a fiúkollégium épületében volt. Mivel folyamatosan kapta a ruhákat, relikviákat, felmerült, hogy kellene egy jó kiállítóhelyet találni.
– A korábbi Sárréti Múzeumot egy nagyprojekt keretében újítottuk fel, ennek keretében újult meg ez az épület is, ami a gyűjtemény otthona lett, így méltó helyre kerülhettek a tárgyak. Szeghalomnak ez a kiállítás az egyik legnagyobb büszkesége. Sokan jönnek megnézni, és akik eljönnek, körüljárják Szeghalmot is – közölte a polgármester, aki a litván nagykövet asszonynak és miniszteri tanácsos asszonynak is megmutatta a városi könyvtárat és múzeumot, a szeghalmi tűzoltóságot, a sportcsarnokot.
