Így, nyár elején a korán költő kanalasgémek fiókái már kirepültek, a többi gémfajnál azonban még fiatalabb és idősebb fiókák találhatók, melyeknek táplálása nagy igénybevétel a szülők számára. Az egyik legváltozatosabb gémtelep a Zödhalmi-tó nádasában, bokorfüzeseiben alakult ki, a másik az Ugrai-rét ember által nem járt, zavartalan mocsarában. Mindkét telepen fészkelnek nagy kócsagok (70-80 pár), kis kárókatonák (100-120 pár), vörös gémek (20-25 pár), sőt az egyébként fákon, bokrokon költő üstökösgémek (30-35 pár), kis kócsagok (20-25 pár) és bakcsók (60-70 pár) is leereszkedtek a nádba.
A szinte megközelíthetetlen helyen lévő telepek pontos felmérése a Magyar Madártani és Természetvédelemi Egyesület drónnal végzett légi felvételei alapján a legbiztosabb. Így derült fény például arra, hogy a táplálkozó területen többször megfigyelt batlák költenek is a Zöldhalmi-tó nádasában. Ez a ritka íbiszféle madár rendszertelenül ugyan, de két-háromévente megjelenik költőfajként a területen.
Külön érdekesség a vörös gémek nagy száma, hiszen ez a gémfaj magányosan, vagy nagyon laza, egymástól távol lévő fészkekből álló telepeken költ. Itt most viszonylag közel egymáshoz, több mint húsz pár vörös gém telepedett meg. A fákon, bokrokon költő bakcsók, üstökösgémek és kis kócsagok nádban való fészkelése csak az utóbbi egy-két évtizedben kezdett általánossá válni, ennek elsődleges oka lehet a járhatatlan nádasok biztosította nyugalom, illetve a halastavak különböző tóegységein mindig rendelkezésre álló, bőséges táplálék.
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság zöldhalmi megfigyelő tornyából, amely szabadon látogatható, tisztes távolságból, a madarak zavarása nélkül, jól megfigyelhető a telepek nyüzsgő élete, különösen a kora reggeli, késő délutáni órákban.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
