A motorsport szerelmesei már ismerik Podani Milánt, aki évről évre bizonyítja sportágában a rátermettségét. A 7.Tv Kezdőkör című műsorában Podani Milánnal Szegedi Zsolt műsorvezető beszélgetett.
– A közelmúltban egy kvalifikáción voltál. Mi történt ezen az eseményen?
– A Stuntriding Országos Bajnokság kvalifikációján akadnak olyan gyakorlatok, amelyeket a szakképzett versenybíróink másodpercre, és méterre pontosan le tudnak mérni. Ezen azt kell érteni, hogy van egy 50 méteres sáv például, és azon minél lassabban kell tudni egykerekezni. Le tudják mérni pontosan másodpercre, századmásodpercre, hogy ott valaki hány másodpercet volt. De ott van például az első keréken gurulás: 30 métert lehet rágyorsítani, és egy vonalon már fent kell lennie a motor hátuljának. Ezt komoly kameratechnikával rögzítik is, hogy fent volt-e vagy nem, és mérni tudják, hogy az ember hány métert gurult.
– Alaposan belemerültünk a szakmázásba, de azért tekintsünk vissza, mi történt veled a múlt évben? Ez gondolom egy mérföldkő volt.
– Így van. Nem volt rossz a 2017-es év, hiszen ez volt az első versenyszezonom a Divízió 1-es kategóriában, ami ebben a sportban a legmagasabb kategóriát jelenti a felnőttek között. Közöttük én voltam a legfiatalabb. 20 éves vagyok és a következő versenytársam 25 év körül van. Fiatal vagyok, és fejlődni kell, az látszódik. De úgy gondolom, hogy ez az év jól sikerült. A 2018-as szezonban pedig szeretnék még följebb kerülni a ranglétrán.
– Fiatal korod ellenére már öt éve versenyzel, van már versenyzői múltad. Hogyan érted el, hogy a Divízió 1-es kategóriában szerepelhettél ebben az évben?
– Megmondom őszintén, ez számomra is hihetetlen egy kicsit. Hiszen a Junior kategóriából, ami ugye a kismotoros kategóriát jelenti a Divízió 2-es kategóriába szoktak fölsorakozni, ami a nagymotoros kategóriának egy kezdőbb verziója. Viszont nekem a Junior felkészültségem után komoly, hozzáértő versenytársak mondták, hogy fölösleges lenne ott elindulni, mert szerencsére olyan rutint tudtam összegyűjteni a kiskategóriás éveim során, hogy erre nem volt szükség. Így tudtam egyből a Divízió 1-es kategóriában indulni.
– Egy lépcsőfok akkor tulajdonképpen átugorva. Milyen eredményeket sikerült elérni a múlt évben? Milyen versenyeken vettél részt?
– Magyar bajnokságon, ötödik helyen zártam éves összesítésben. Ez nem rossz, hiszen jó páran vagyunk ebben a kategóriába, és első év volt ebben. Úgy gondolom, hogy ez nem volt rossz. Szakmai szemmel látom, hogy hol vannak a hibák, hol kell javítani. Ezeket a hibákat nagyjából korrigáltam is a tél során, és még korrigálom ezután. Az Európa-bajnokságon szerepeltem még, ott tizedik helyezést tudtam elérni. Itt a verseny kvalifikációjában harmadik helyen tudtam zárni egy korábbi világbajnokkal holtversenyben. A második napot egy kicsit elizgultam, az nem úgy sikerült, de majd legközelebb.
– Az hogy a magyar bajnokságban összetettben az ötödik helyet érted el, hogyan tevődött össze? Hány eseményen kellett ehhez részt venni?
– Tavaly három fordulónk volt. Mind a három fordulóban olyan pontszámot kellett elérni, hogy az az ötödik hely sikerüljön. Nekem volt két ötödik helyem, meg egy hatodik.
– Gondolom, továbbra is hatalmas lemondással jár azért ez a sport. Hogyan tudod emellett a magánéletedet élni, a tanulmányaidat folytatni?
– Ez nem egyszerű. A Neumann János Egyetemen tanultam, most ez már múlt idő, mert rájöttem, hogy a sport és a tanulás nagyon-nagyon nehezen egyeztethető össze, szint lehetetlen. Azt gondolom, nekem most a sport egy kicsit fontosabb. Így már nem vagyok hallgatója a Neumann János Egyetemnek. Minden erőmet a sportba teszem. Emellett márciustól mentős sofőrként fogok tevékenykedni. Így remélhetőleg könnyebb lesz egy kicsit.
– Mi lehet a cél így félig-meddig amatőr státuszban? Mi az, amit el lehet érni és el szeretnél érni?
– Idén szeretnék dobogós lenni a magyarországi legmagasabb kategóriában. Az már elég jó lenne, ha a top háromba oda tudnék kerülni, hiszen így már nemzetközi szinten is esélyes lennék külföldi versenyeken. Nem az első egy-két helyre, hanem első 10-15-be szeretnék bekerülni. Nemzetközileg már az is nagyon nagy eredmény lenne, hogyha első 15-be be tudnék kerülni. A külföldi versenyzők annyira profik, hogy velük nagyon nehéz fölvenni a versenyt. Ahhoz még sok év tapasztalat kell.
– Napi szinten mennyi gyakorlás kell most jelen pillanatban?
– Egy héten négyet-ötöt edzek. Olyan háromórás egy-egy edzés. Mikor hogy sikerül, hiszen van, amikor egy technikai hiba miatt ötperces lesz egy edzés, van hogy 3-4 órás. Ezt nehéz így kiszámítani előre.
– Technikai sportról van szó, itt nemcsak az ember, hanem a gép is számít. Beszéljünk egy pár szót arról is. Milyen motorod van? Most milyen motorral versenyzel?
– Egy 2005-ös ZX 636-os Kawasakival versenyzek jelenleg. Ez most már elég rendesen át van alakítva, hiszen idén kapott egy új vázat is, ami teljesen egyedi, egy darab van belőle az országban. Már szinte tetőtől talpig átalakított, nem nagyon vannak gyári alkatrészei, de azért föl lehet ismerni az eredeti vázát is.
