Péntek este Beatles vs. Stones címmel – a fővárosi The BlackBirds és Stoned csapott össze a Csabagyöngye arénájában.
A grosszó előtt Hoffmann Gyurival, a BlackBirds dobosával és Stoned énekesével, a békéscsabai (Lencsési-lakótelep) származású Kőváry Petivel beszélgettem.
behir.hu: Miképp született meg az a remek elképzelés, hogy ez a hangverseny életre keljen?
Gyuri: Ezt már tök rég óta terveztük (Jókai) Árpival, a Stoned gitárosával, majd tavaly decemberben először az A38-on hoztuk össze.
Peti: Hááát... figyi! Ez több helyről jött… Mi folyamatosan csekkoljuk a kinti, Stones tribute-okat; és láttuk, hogy Amerikában létezik egy hasonló show. Nyilván, nem azt koppintottuk le, csak abból jött az ötlet. Ráadásul a két csapat jóban van egymással, és úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk összehozni a két közönséget is.
behir.hu: Ez a rivalizálás leginkább egy klasszikus PR-fogás: Belmondo-Delon, Sztalóne-Svarci stb.
Gyuri: Kétségkívül, ez a hatvanas években kifele működött, ellenben ők tiszteletben tartották egymás munkásságát. Inkább ez amolyan spanolós volt számukra: „fú, tök jó nótát írt John, dobjunk már össze valami még jobbat!”.
behír.hu: Egyszer azt olvastam egy nagyszerű cikkben, hogy a hatvanas éveket a Beatles nyerte meg.
Peti: De a hetveneseket hogy nyerték volna meg?
behir.hu: Illetve Lennon az egyik interjúban azt nyilatkozta, hogy minden Beatles nótának volt egy Stones megfelelője.
Gyuri: Persze, a Lennon mondott sok mindent.
Peti: Szerinte a Krisztusnál is nagyobbak voltak. (nevet)
Gyuri: Akkoriban nagyobbak. (nevet)
behir.hu: Ki, melyiket szereti?
Peti: Nekem 55-45 a Stones javára. Az első tetoválásom egy Stones-nyelv volt, a második pedig a Sgt. Pepper’s lábdobja volt. A kettő között mondjuk eltelt vagy három év.
behir.hu: És mióta komálod a Stonest?
Peti: Most vagyok 47, akkor kábé 46 éve, mert az öcsémmel édesapámtól örököltük a Stones-imádatot.
Gyuri: Ez nálam is hasonlóképpen történt. Még tipegős koromban szóltak ezerrel otthon a zenék, és egyszer megkérdeztem apámtól, hogy „ez mityoda?” Mire ő: „Kisfiam, ez a Beatles.” Erre én: „Még! Még! Még!” És ami érdekes, hogy én először a Beatles későbbi korszakát ismertem meg. Négyévesen már a White Albumot hallgattam.
behir.hu: Nekem is az a kedvencem.
Gyuri: S ahogy nőttem, egyre több, korábbi Beatles kazit szereztem be, de épp emiatt a későbbi érájuk vagy ötszázszor közelebb áll hozzám.
Peti: Hozzám is.
behir.hu: Körülbelül a Revolver időszaktól?
Gyuri: Kábé, de már a Rubber Soulra is rá lehet fogni. De ettől függetlenül mindet imádom.
behir.hu: Egyszer, egy jazzistától azt hallottam, hogy amikor 1964-ben először leszállt a Beatles gépe Amerikában, akkor szűnt meg az igazi muzsika. Miközben az volt a cél a gombafejűekkel, hogy a Kennedy elnök halálát követő depressziót oldják – főleg a fiatalok körében.
Gyuri: Ráadásul épp a gyilkosság napján, 1963. november 22-én jelent a Beatles másásodik albuma, a With The Beatles.
behir.hu: Technikailag miképp oldjátok meg a csabai bulit?
Peti: Mindkét zenekar cucca fel van pakolva. És ezt úgy kell elképzelni, hogy mi kezdünk, majd félóránként váltjuk egymást, és a végén van egy közös zenélés.
behir.hu: Nem estek ki a lendületből?
Peti: Egy kicsit igen, mert például a második blokk az mindig olyan, hogy megint rá kell stenkelődni.
behir.hu: A közönség felől lejön, hogy ki nyeri a meccset?
Peti: Nem-nem!
Gyuri: Ilyen nincs, de nyilván azt látjuk, hogy kijött a Beatles, vagy ki a Stones miatt.
Peti: Néha kicserélődik a közönség.
***
De nem. Egy mellettem álló huszonéves srác például teli torokból nyomta végig az összes szöveget. És a zsűri (közönség) már nem is három, hanem legalább vagy négy és fél generációs volt: az egészen kicsiktől a nagyokig, mindenki ott csápolt.
Sőt, a murin ott volt az ezer szállal Békéscsigabigához kötődő Deutsch Magánszemély Tamás is. És amíg ki nem jöttek a muzsikusok, majdnem elvitte a sót. Egy csomóan azt kérdezték: „De mit keres itt a Dajcs?”.
Galéria
Ráadásul a Svájcban élő Szikora Andiék vagy 30 éve nem látták; így oda is mentek hozzá egy laza szelfire. „Még a Narancs Klubból ismerjük” – mondták a mellette álló fejnek. „Ja… a Narancsot meg én üzemeltettem!” – dörmögte vissza a lányoknak a narancs ex-üzemeltetője, egyben a Nagy Sándor Tribute Band vezetője.
A Stoned a Simpathy Fort The Devillel kezdte el a hengert, és le sem lehetett állítani őket, és ez persze a The BlackBirds-ről is el lehetett mondani. Mondjuk egyrészt nem volt nehéz, mert két olyan egyesület bőrébe bújtak, akiknek lemezenként minimum négy világslágerül volt (ezért most kihagyom a számok címeit). Másrészt pedig nagyon kockázatos egy ilyen feladat. De megoldották.
A fenti interjúban említett, késői Beatles számokban, a BlackBirds olykor három fúvóssal (ők játszottak a másik csapatban is) és négy vonóssal vastagította a hangzást.
Továbbá, amikor a Stoned a Gimme Shelter opuszt játszotta, Louanda Bird Abreu, a kubai származású vokalista a dal csúcsán úgy kiengedte a torkát, hogy mindenkinek padlót fogott a borostája.
Majd az est sokadik nagydobása az volt, amikor Kőváry Peti a színpadra hívta a kanadai Robert James Robsont, hogy közösen előadják David Bowie-Mick Jagger nagy duettjét, a Dancing In The Streetjét.
Az utolsó kör már a két banda közös játék-ajándéka volt, majdan a függönyhúzás előtt a csudálatos Hey Jude! hangzott el.
És véget értek a hatvanas évek.
Visszataps nincs.
Éljen, 2020!
