Mohamed turbánja, Castro sportcipője és az elefántok a szobában - jegyzet

2021. július 20. 16:30 | D. Nagy Bence

Nemrég elhunyt Kurt Westergaard dán karikaturista. A rajzoló 86 éves korában, hosszas betegeskedés után távozott a lét ezen síkjáról, öröksége azonban velünk maradt, ahogy azok a bizonyos elefántok is, amelyek egyre inkább ellepik a szobáinkat. Ez egy véleménycikk!

Westergaard halálhírének közlésekekor nem akadt médium, ahol ne említették volna meg azt a bizonyos, a muszlim világban hatalmas felháborodást keltő karikatúrát, amelyen a "művész" egy bomba alakú turbánnal a fején vetette papírra Mohamed prófétát. Tudvalevő, hogy mind Allah, mind az ő prófétájának ábrázolása szigorúan tilos, hogy a szatirikus megjelenítésről ne is beszéljünk. 

Westergaard az először még 2006-ban leközölt grafika után fenyegetéseket kapott, így gyakorlatilag élete végéig rendőri védelemmel járt-kelt. De nemcsak ő, hanem azok is, akik felelősként leközölték a hírhedt rajzot a dán Jyllands-Posten című lapban. A karikaturista később kritizálta a Dániába bevándorló muszlim kisebbségeket is, ez azonban nemhogy nem hatotta meg az érintett csoportokat de a gesztus következtében az al-Káida 2010-ben feketelistára tette Westergaardot. A helyzet 2012-ben eszkalálódott tovább, amikor a francia Charlie Hebdo szatirikus lap is megjelentette az ominózus rajzot, ebben az évben bombát is dobtak az épületükre. A 2015-ös véres megtorlás kapcsán – amely során két fegyveres férfi összesen 12 embert gyilkolt le a lap szerkesztőségében – nem véletlenül emlegették Westergaard grafikáját. Jóllehet, a Hebdo saját jogán is "kiérdemelte" a fatvát, hiszen számos esetben közölt a mohamedánok számára botrányos rajzokat, hogy a kereszténységről és az izraelita hitvallásról ne is beszéljünk – csak mondjuk utóbbiak esetében nem kellett erőszakos választól tartaniuk.

Az ominózus karikatúra.

 

Idestova hat évvel ezelőtt az egész világot megrázta a Hebdo szerkesztőségében végrehajtott támadás. Talán még emlékszünk rá, hogy a facebookon is felvehettük a "Je suis Charlie" (Charlie vagyok, még inkább: Én is Charlie vagyok) keretet, kifejezve ezzel együttérzésünket. Jóllehet, egy ilyen borzasztó mészárlást nemhogy megindokolni nem lehet, de teljességgel elfogadhatatlan is, mégsem vol meglepő a terroristák lépése. A Franciaországban (is) jelentékeny muzulmán kisebbség vallási képviselői nem először és nem utóljára fejezték ki a befogadó ország felé: Mohamed nem lehet vicc tárgya. Ezt azonban a Charlie Hebdo szatirikus szennylap (nevezzük végre nevén) szerkesztői nem vették komolyan, holott addigra a világ már túlesett a 21. század két leginkább sokkoló terrortámadásán: a World Trade Center ellenin és a londoni terrortámadáson. (Mindkettő az al-Káidához köthető.)

Ha valamikor, akkor a kétezres években minden karikaturista megtanulhatta: az oroszlán bajszát nem érdemes rángatni. Gondolom, itt az is közrejátszhatott, hogy annak már nem volt túl nagy sportértéke, ha olyanba rúgtak bele, aki mondjuk odafordította a másik orcáját is. Nem, itt bizony meg kellett mutatni, hogy szólásszabadság van. Ehelyett azt sikerült megmutatni, hogy nincs. Franciaországban, a szabadság-testvériség-egyenlőség hazájában különösen nincs, ahol most egyébként több tízezer nyugalmazott és jelenleg is aktív katona hívja fel Macronék figyelmét, hogy a gát nélküli bevándorlásnak baj lesz a vége. A sajtó mélységesen el is ítéli ezeket a "kivénhedt vadászkutyákat", iszlamofóbnak, kirekesztőnek és radikálisnak bélyegezve őket, mert a sajtó (legalábbis egy része) megtanulta, hogy a szobában lévő elefántokról nem szabad beszélni.

Kurt Westergaard

 

Fidel Castro egyidőben – fekélyes lábát kímélendő – kényelmes, ámde sajnos nyugati sportcipőkben jelent meg tévés és egyéb interjúk során. Mivel akkoriban Kyle Broflovski még nem demokratizálta Kubát, ezért a derék vezető leragasztotta a lábbeliken szereplő márkajelzéseket. Persze mindenki tudta, hogy a Nike-pipát (amúgy Niké istennő szárnyát) takaró szigszalag alatt mely kapitalista jelkép szunnyad, de hát a kényelem az kényelem, és különben is: Raúlon kívül ugyan ki mert volna szólni a mesternek? Castro cipői persze ma már inkább humorforrásnak jók, de a kép beszédes: ott sem tett senki említést az elefántokról.

És közben elhunyt Kurt Westergaard dán karikaturista, akire 86 év után leginkább azért emlékszünk, mert az egyik botrányt okozó rajzát ma vérpettyek tarkítják. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt az örökséget szerette volna maga mögött hagyni. Számunkra azonban intő a jel: nem adhatjuk fel az elefántjainkról való megnyilatkozás jogát!

További programok »

Publicisztika

Vissza a földre – jegyzet

A végeredményt tekintve nagy meglepetés nem történt a Magyarország-Anglia világbajnoki selejtezőn csütörtökön, talán csak a különbség túlzó: a nyári Európa-bajnokságon döntőt játszó vendégek 4-0-ra legyőzték a kontinensviadalon két bravúros döntetlent elérő, de csoportjából kieső magyar labdarúgó-válogatottat. Az első félidő szervezett védekezését látva akár pontszerzésben is reménykedhetettek a hazaiak, ám a fordulás után az angolok kihasználták a magyar hibákat és megérdemelten nyertek!
2021. szeptember 3. 13:07
FEL