Mindenki sírva kacagott a temetésen

2016. június 11. 06:26 | Mikóczy Erika

 

Los Angeles-t ellepték az idegenek, egy Neil Simon darabban a Lila ákác karakterei tűntek fel, Edmond Dantes az Eldorádó bárban énekelt, a közönség táncra perdült a színpad közepén, és Seregi Zoltán igazgató minden erejével azon volt, hogy meghiúsítson egy előadást. Aggodalomra viszont semmi ok, csak a Békéscsabai Jókai Színház Kapj el! darabtemetése zajlott június 7-én.

Ebben az évadban két Neil Simon darab is műsoron volt a színházban, először a Mezítláb a parkban, majd a Kapj el! című komédia. Ez utóbbi öt éve van repertoáron, június 6-án ünnepelte ötvenedik előadását, másnap pedig eltemették a darabot.

A színpadra lépése előtt, a torokfájással küszködő Balogh Anna valószínűleg még nem gondolta, hogy betegsége fogja a legkisebb problémát jelenteni. A színház hangosítói, világosítói, kellékesei, öltöztetői, színészei, táncosai, de még maga az intézmény igazgatója is mindent megtett azért, hogy ellehetetlenítse őt és partnerét, Szomor Györgyöt.

Már az első öt percben tudhatta mind a két színész, hogy karrierjük egyik legnehezebb másfél órája vár rájuk, jelesül a szerepük szerint számtalan alkalommal kell alkoholt fogyasztaniuk, ami nem is okozna problémát, ha a kollégáik az előadás előtt nem cserélik ki a kellék szeszes italokat valódira.

A két főszereplő eleinte könnyedén vette az akadályokat. Komáromi Anett színrelépése, mint Sonia barátnője, majd Seregi Zoltán megjelenése, halottnak hitt pszichológusként, még könnyen elhárítható akadályok voltak, még két korty whisky után is.

Ezek után Gábor Anita, Tatár Bianka és Csonka Dóra sietett át a Kapj el!-el párhuzamosan zajló Lila ákácból, mint sértődött, exmenyasszonyok. A főszereplők ezen a ponton kezdtek igazán ráérezni a helyzet adta lehetőségekre: cselekedeteikkel, gesztusaikkal, mimikáikkal és hanglejtésükkel egészen más jelentése lett azoknak a dialógusoknak, amik a szövegkönyvben meg voltak írva. A konfliktus kialakulásához eredetileg nagyban hozzájárult Sonia volt barátja, Leon, akire a szereplők mindig csak utaltak, esetleg telefonon beszéltek vele. Seregi Zoltán viszont kapva az alkalmon úgy döntött, hogy a darabtemetésen megérdemel annyit az édes hármas elhanyagolt tagja, hogy szerephez juttassa. A rendező a bánatos férfi bőrébe bújt, nem kevés humoros helyzetet előidézve ezzel.

Mivel mindkét szereplőnek komoly énekesi múltja is van, Ragány Misa a Frank Sinatra: A Hang című revüből, a manager, George karakterébe bújva elevenített fel a közönség számára egy Moho Sapiens koncertet a '90-es évekből, majd Balogh Anna egyik televíziós fellépését. A következő percekben Szomor György gróf Monte Cristo jelmezében folytatta az előadást, miközben Seregi Zoltán már pincérként tevékenykedett tovább. A szereplők táncba hívták a közönséget is, majd a sebzett szívű Leon, később pedig Mészáros Mihály rendőrként kavarta fel az eseményeket. 

A második felvonás elején Csomós Lajos civilként lépett a színre és feltétlen fontosnak érezte, hogy tisztázza Szomor Györggyel néhány aggályát a Monte Cristo grófja szereposztásával kapcsolatban. Szabó Lajos, a nagyszínpadon zajló előadásból, Vadász Gábor pedig utcazenészként toppant be, hogy együtt jobban kivesézzék színésztársuk felvetéseit.

Liszi Melinda szenvedélyes jelenete után, Kohári Imre hangosító okozott humoros perceket a közönség számára, Vadász Gábor pedig gitáros tehetségét fitogtatva próbált betörni a zenepiacra. Jancsik Ferenc is átsietett Zsüzsüként, az éppen zajló Lila ákácból, hogy megtisztelje jelenlétével a színészeket és a közönséget, majd ismét Szabó Lajosék toppantak be, mint botcsinálta orvosok, hogy gyomor szurit adjanak - Szomor Gyurinak. A video szekció is kitett magáért: Vámos Zoltán és Nagy Attila folyamatosan szórakoztatta a közönséget kreatív animációk vetítésével.

Végül Seregi Zoltán papi reverendába bújva összeadta Soniát és Vernont, ami méltó lezárása volt az öt éve színpadon lévő Kapj el!-nek. Bár a rengeteg plusz jelenet miatt a darabtemetés kissé elhúzódott, de ezt a „gyászoló” publikum egyáltalán nem bánta. A rengeteg kacagás és nyíltszíni taps bizonyítja, fergetegesen sikerült a búcsú.

Szilágyi Viktor beszámolója

 

FEL