Hosszú, kacskaringós ösvény vezetett, míg a kétsopronyi származású Laurinyecz Zoltán a Jókai színház munkatársa lett. (Természetesen szinte minden szép élettörténet ilyen: hosszú, kacskaringós… Mégis az lenne a gyanús, ha azt írnánk: felkelt és ő lett az elnök.)
Már gyermekként megpróbálta jól, azaz pontosan lerajzolni a körülötte lévő világot, elmondása szerint azonban ez nem ment olyan könnyen. Ám addig-addig gyúrta a ceruzákat, amíg egyszer csak sikerült.
A középiskolásként a Tevan Andor nyomdaipariba járt. A nyári szakmai gyakorlaton kívül a csabai malomnál volt diákmunkás – hozzáteszi, „hogy megkeressem a sportcipőm árát; ráadásul sok jó barátra tettem szert”.
Miután leérettségizett, hamarosan kapott egy remek levelet, amelyben az állt, hogy az ősszel előszeretettel várják a katonaságnál. A sereg előtti pár hónapot a már jól megismert malomban, jó közegben töltötte el.
A leszerelést követően a csabai Centrum Áruházban volt kirakatrendező. A kilencvenes évek közepén egy kisebb céggel, az ország különböző pontján lévő boltok belsőépítészeti, dekoros és kirakati munkáit végezte.
Párhuzamosan beleszerelmesedett az agyagozásba és kerámiázásba. Néhány kiállításon szerepeltek a munkái; mi több, a szolnoki képcsarnokban folyamatos megrendelései voltak. Továbbá a kétsopronyi Guzsalyas szakkörben szabad rajzolással és agyagozással ismertette meg a gyereket. Majd 2000-ben került színház berkeibe, mint díszletfestő.
Ma már talán a színház egyik olyan munkahely, amely tulajdonképpen a különböző karakterek olvasztótégelye – felvetésemre elmondja, „egy szimbiózis, kvázi egy család vagyunk – egymásra vagyunk utalva. Ráadásul a Jókai színház festőtára egy olyan különleges sziget, amely már nagyon sok helyen megszűnt”.
Hozzáteszi, ez a szakma folyamatos tanulást igényel, hiszen minden darab egy új kihívás. Jelen pillanatban a Zorba, a görög installációját készítik.
– Amikor idekerültem – folytatja –, rengeteget tanultam az akkori nagy öregektől. A díszletfestés és kivitelezés sokféle szakma ismeretet igényel – mint például szobafestés, tapétázás, díszítőfestés, antikolás, szobrászat. Teljesen más a színpadi látásmód, mint a hagyományos festőművészetben. Mivel itt más a világítás és nagyobbak a távlatok.
Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy rossz döntés miatt „borítani” kell a díszletet – olyankor át kell festeni vagy át kell szabni formákat, mert idegen a darabban.
– Nem egyszerű – fűzi hozzá –, hiszen minden egyes jelmez, díszlet, kellék egy járatlan út. De mégis, nincs annál jobb érzés, amikor elkészülünk és a rendező és a tervező elismeri a munkánkat.
Laurinyecz Zoltán, Vida Irénke női szabó és mindenes, Húros Annamária jelmez- és díszlettervező és Petrovszki Árpád szabótár vezető – Fotó: behir.hu/Such Tamás
-400x225.jpg)
