Az élelmiszer-kiskereskedelemben is hatással lehet a fogyasztásra az infláció, amely 6,5 százalékra emelkedett októberben. Bár az élelmiszerdrágulás ennél kisebb ütemű, vagyis 5,2 százalékos volt, az étolaj mintegy 30, a margarin 18, a liszt 12, a kenyér pedig 8 százalékkal kerül többe, mint egy éve ilyenkor. A vásárlók nem rejtették véka alá véleményüket a drágulással kapcsolatban.
– Idősotthonban lakom, egy hónapra marad húszezer forintom, amit be kell osztanom. Alig elég valamire – fogalmazott az egyik vásárló egy békéscsabai üzletben.
– Nagyon megnézem az árakat és igyekszem azt venni, ami egy kicsit praktikus, de az olcsóbbik fajta. Azért ahhoz ragaszkodom, hogy magyar terméket vásároljak – mondta egy másik vevő.
De nemcsak az élelmiszer drágul, hanem az üzemanyag és az építőanyag ára is. A békéscsabai székhelyű Gál Ferenc Egyetem Gazdasági Karának dékánját arról kérdeztük, hogy milyen tényezők állnak a folyamatos drágulás mögött. Árpási Zoltán úgy fogalmazott: az élő példáját látjuk annak, ahogyan a kereslet-kínálat törvénye működik a közgazdaságban.
– Amikor a kereslet hirtelen megnövekszik és nincs elegendő termék, akkor a piac egyensúlyba próbálja hozni magát, ennek a folyamatnak pedig áremelkedés lehet az eredménye. Ez természetesen a fogyasztókat is érinti, minket, akik az élelmiszerboltban vásárolni szeretnénk - kezdte a dékán.
Nemcsak nálunk drágul minden
A drágulás mögött több globális és világpiaci folyamat áll. 2020 elején a számok egy kiegyensúlyozott növekedést mutattak, majd kitört a világjárvány, melynek kapcsán jelentősen visszaesett a kereslet, ez pedig váratlanul érte a gyártókat.
– Ekkor az üzemanyag ára literenként 300 forintra is visszaesett, amelynek bár nagyon örültünk, de nem mentünk sehova. Az üzemanyag is egy olyan termék, amelyből nem tud nagy mennyiséget elraktározni a fogyasztó – magyarázta.
Jelenleg az élet kezd visszaállni a normális kerékvágásba: növekszik az oltottak száma, nincs annyi korlátozás, így a kereslet ismét megugrott, bizonyos számítások szerint a járvány előtti szintet is eléri, ezt azonban a kínálat még nem tudja kezelni. De hozzájárul a dráguláshoz a kínai sertés pestis, amely miatt ugrásszerűen nőtt a takarmány ára; valamint hasonló árnövelő tényező a faipari „háború” is: az Egyesült Államok nem vásárol több fát Kanadától, ezzel kiszívta az európai piacról a nyersanyagot, amelynek az építőiparban árfelhajtó hatása lett. Emellett az energiaválság is jelentős tényező. Kína 2022-ig leállította a magnézium-öntödék működését, viszont ez az ország adja a globális magnézium-kínálat 85 százalékát. Ez kell többek között az autógyártáshoz, ugyanúgy, ahogyan a chipek, amelyekből jelenleg szintén hiány van. Mivel akadozik az autógyártás, így chipből sem kell annyi, de ha újra beindulna a gyártás, nem lenne chip a piacon.
– Általánosságban elmondható, hogy az ellátás akadozik, a konténeres szállítás ára pedig az egekben van. Míg a járvány előtt körülbelül 1 700 dollárba került egy hajós szállítás az USA-ba, most a tízszeresébe. Ennek idővel az is lehet a következménye, hogy bizonyos ágazatok visszatelepülnek Európába. Ha úgy vesszük, ez a helyi viszonyokat nézve még pozitív is lehet – fogalmazott a dékán.
Az optimisták szerint az év elejére, a pesszimisták szerint csak egy-két éven belül térnek vissza a régi árak
Visszatérve a magyar árakhoz: nem segít az sem, hogy az euró árfolyama elérte 370 forintot. Amíg valaki helyben termel, helyi anyagokból, helyi munkaerővel, addig lehet valamelyest az árakat tartani, de amint külföldi beszerzés is szükségessé válik, az megemeli az előállítás, így a végtermék árát is. Árpási Zoltán szerint bár elemezni lehet a számokat, a jövőt illetően elég sok a bizonytalan tényező, amely nehezíti a számításokat, a legfontosabb változónak azonban a járvány alakulását nevezte.
– Komoly problémát okoz, hogy sok országban az emberek csupán néhány százaléka oltott – ez minket annyiban érint, hogy bizonyos alapanyagokhoz ezek az államok adják a munkaerőt és amennyiben ezen a téren fennakadás van, az a feldolgozó ágazatoknak problémát okoz – összegzett a szakember.
Vannak olyan elemzések, amelyek szerint már a következő év elején helyreállhatnak a viszonyok, a pesszimistábbak szerint viszont akár 1-2 évig is eltarthat, mire normalizálódnak az árak.
