Az időskori elmagányosodást többféleképpen lehet megelőzni. Az egyik legjobb gyógyír, ha csatlakozunk egy jó kis klubhoz. Többek között ilyen az Arany Évek Civil Társaság is.
Patakiné Boros Eszter klubvezető, Szatmári Adrienn klubvezető helyettes és Ivanov Zsuzsanna kincstárnok elmondták, a közel 90 taggal működő társaságuk harminc éve létezik. Ez az új grémium azonban jó három és fél éve állt fel. Havi két alkalommal gondoskodnak arról, hogy a könyvtár Lipták Pál termében rendszeresen találkozzanak, játszhassanak, táncolhassanak, no és persze sütizhessenek. A mostani évadzáró rendezvényre mindenkit meghívtak, aki az év folyamán támogatta az Arany Éveket.
Hricsovinyi Józsefné, Hricsovinyi Tamás, Szatmári Adrienn, Patakiné Boros Eszter és Ivanov Zsuzsanna –
Fotó: Such Tamás / behir.hu
Szrenka Pálné, a Békés Megyei Nyugdíjas Egyesületek Szövetségének elnöke kedves köszöntője után a két Hricsovinyi érkezett a mikrofonhoz. Egészen pontosan a felkonferálást követően támadt egy nüánsznyi félreértés. Ugyanis amikor elhangzott a családnév, akkor egyszerre állt fel Hricsovinyi Józsefné, a Mezőmegyeri Nyugdíjasok Klubjának elnöke és az Együtt Mezőmegyerért Egyesület vezetője, valamint Hricsovinyi Tamás is.
– Elnézést kérek, de szülői felügyelettel vagyok – vágta ki magát az önkormányzati képviselő. Majd elmesélte, nagymamájától mindig egy almát kapott karácsonyra. Sokáig nem értette, hogy miért nem egy kisautót? Majd amikor egyszer azt kérdezte, a mamájától, hogy „Miért kapok mindig almát?”, a nagyi azt felelte, karácsony este az almát egyenlő részekre kell vágni, hogy mindenkinek jusson egy szelet. És akkor szép az ünnep, ha évről-évre egyre kisebb darab jut a család tagjainak.
Szatmári Júlia, a Civil Szervezetek Szövetségének ügyvezetője beszédében örömét fejezte ki, hogy ebben az évben hivatalos is kapcsolatba kerültek az Arany Évekkel.
Galéria
Dr. Takács Árpád főispán köszöntőjében a négy gyertya fontosságát emelte ki: a hit, a remény, az öröm és szeretetét. Megemlítette, a többedik alkalommal találkozik a klub tagjaival, akikben egy nagyon lelkes, szenvedélyes, összetartó közösséget ismert meg.
– Komoly klubélet zajlik itt: a sakktól, a römin keresztül a billiárdig – fűzte hozzá. – Amikor először jártam vendégségben Önöknél, akkor még nem tudtam römizni, így Magdi, a feleségem játszott helyettem. De legközelebb már én is beszálltam.
Azt követően beindult az ebéd előtti muzsika, éneklés, tánc; a későbbiekben pedig tombolasorsolás aranyozta be a programot.
„Bunda! Bunda!” – hangzott el nem egyszer, amikor… amikor tulajdonképpen bárki nyert. De tény, senki sem tért haza üres hassal, üres kézzel, élménytelenül.
