1990 után eleinte csak a „bigott kommenisták” vásároltak a kertek alatt virágot március 8-án a hölgyismerőseiknek. Majd lassan egyre többen felismerték, a két nap nem ugyanaz. Sőt a nőnapot még a Valentin sem tudta kigyomlálni. Ráadásul mintha épp a nőnap jött volna ki győztesen a párharcból. Erkölcsileg mindenképp.
Hiszen a nőnapra egy eszményi bioszobrot ruházunk fel csudásabbnál csudásabb tulajdonságokkal. (És sokszor nem is tévedünk!) Míg a Valentinre kevesebb kecsegtető jelzőt aggatnak. Hétfőn mentem egy karikát Békéscsaba belvárosában ezzal a kérdéssel a hónom alatt:
– Kinek mit jelent a Valentin nap?
Középkorú férfi (büfés): – Semmit! Csak azoknak fontos, akik egész éveben alig gondolnak a másikra. Most meg kompenzálnak; teljesen felesleges pénzkidobás!
Tizenéves lány, aki először visszakérdez: – Szingliként vagy párban? Mert, ha egyedül van az ember, akkor az eszébe sem jut. Páronként azonban változik. Kedd este a barátom épp dolgozik, és ha semmit sem kapok tőle, akkor sem leszek szomorú.
Érett férfi (tanárember): – Mi az a Valentin nap?
Tajti-Zahorán Adrienn (fiatal édesanya): – A férjemmel nem nagyon szoktuk ünnepelni, hiszen minden nap szeretjük egymást.
Szórólapozó nő: – Nincs szükségem Valentin napra, mert a szeretetemet bármikor ki tudom mutatni.
Kórházi ellátásra kérő férfi: – Ünneplem; a hölgyekről van szó, a szeretetről.
Deszkás srác a színház előtt: – Rossz embert kérdezel. Azért nem szeretem, mert sokszor kényszerből kell vásárolni.
Virágboltos hölgy: – A régi kalendárium szerint február 14-e a tavasz első napja. A madarak násza; ilyenkor köszöntjük az ismerőseinket, a barátainkat. Az újrakezdés ünnepeként is számon tartják. Semmi köze az édi-bédi szívalakú piros lufis-töltött csokis-mazsola boros szertartáshoz.
