Húsvétkor véget ér a 40 napos böjt, azaz a hústól való tartózkodás ideje. (Innen ered az elnevezése is.)
A húsvétot megelőző hét a nagyhét. Sok családnál a nagyhét nem csupán a takarítás, hanem a tavaszi vetés ideje is volt.
Békéscsabán, a nagyhéten, mikor megkötik a harangokat kellett a görögdinnye magjait elvetni, hogy „jól kössenek a dinnyék”.
A nagyhét ugyanakkor az ősi néphiedelem és keresztény hit összefonódásának eredményeként a külső-belső megtisztulás ideje is volt. Az asszonyok hétfőtől nagypéntekig mázoltak, festettek, takarítottak. Mindez nehéz munkának számított. Hogyha korán jött a húsvét, akkor a külső mázolás kissé megcsúszott, ám igyekeztek, hogy pünkösdre már minden szép és tiszta legyen a ház körül.
Hagyománynak számított a nagypénteki böjt mellett, a hajnali mosdás is. Ez a rítus éjféltől napkeltéig tartott és az egész család részt vett benne. A mosakodás legtöbbször a kútnál található vályúnál történt. A kútból felhúzott vízzel locsolták le magukat. A hideg víz a mosdás lényeges feltétele volt, hiszen a felfrissülés azonnali benyomását keltette. Mindenütt azért mosakodtak, hogy egészségesek maradjanak, és ne legyenek kiütéseik, keléseik.
A lovakat amellett, hogy nagypénteken nem volt szabad befogni, napfelkelte előtt meg kellett fürdetni, hogy ne száradjon-repedezzen a bőrük. Némelyik háznál az állatállomány többi részét, a marhákat, disznókat de még a baromfiakat is lefröcskölték a hajnalban kútból húzott vízzel, hogy azok is egészségesek legyenek.
A csabai lányok a Körös-csatornánál, a fűzfák gallyai alatt mosakodtak meg, hogy a hajuk göndör legyen. Valamint a fák alatt, azok ágait érintve fésülködtek, hogy azokhoz hasonlóan hosszúra megnőjön a hajuk és jó férjre leljenek. A jó asszony pedig a hajnali mosdás után, már le sem feküdt, hanem a nagypénteki böjti ételeket, valamint a húsvétra szánt kocsonyát, sonkát, tojást készítette elő. A sonka, a kolbász, a tojás ma sem maradhat el egyetlen család húsvéti asztaláról sem.
Salamon Edina, a Munkácsy Mihály Múzeum néprajzos muzeológusa