A földön található összes víz csak 2,5%-a édesvíz, az is döntően felszín alatti, és ami a fő probléma, hogy mennyisége évről évre csökken! Talán csak ilyen aszályos évben gondolunk bele, hogy mekkora kincs is a víz.
A régi korok emberei is tudták, mekkora érték a tiszta ivóvíz. A megtelepedés egyik fő szempontja mindenkor, hogy a közösségnek legyen fogyasztásra alkalmas vize, emiatt rendszerint tavak, folyók partjára költöztek. A településnek, ha volt is felszíni vize, az emberek akkor is kutakat ástak, hiszen csak így tudták biztosítani egész évben a tiszta ivóvizet.
A csabai cserépgyár agyagbányájában végzett ez évi régészeti feltáráson került napvilágra egy ilyen kút. Korát az előkerült cserepek alapján Árpád-korinak (11-13. század) határoztuk meg. A régészeti jelenség érdekessége, hogy a talajvíz alatti részén bélése nem korhadt el, megmaradt.
A kút bélését bárdolt tölgydeszkákból alakították ki - mind a négy deszkának a két végén, mindkét oldalon U alakú csapolást készítettek és így illesztették a deszkákat egymásba. A deszkákat 6 elem mélységig tudtuk követni, ott értük el a kút alját. A dokumentálás után 24 db, a korához képest viszonylag jó állapotú deszkát tudtunk elcsomagolni. A kút fabélése köré valamilyen anyagot tömködtek, tekertek. Ez talán a víz megszűrésére szolgáló nádszövet lehetett. A deszkákat kívülről függőlegesen elhelyezett deszkákkal erősítették meg. A vízszintes és függőleges deszkák összeillesztéséhez faszögeket használtak.
A kút az ácsolt deszkaszerkezetű kutak sorába tartozik, kedveltségét jól mutatja, hogy egészen a 19. századig készítik, még akkor is, amikor megjelennek a téglából kirakott kutak.
A kút pontos korát dendrokronológiai módszerrel tudjuk majd meghatározni. Azonban óvatosan kell kezelnünk a kapott értéket, hiszen a fa évgyűrűiből nyert abszolút évszám a fa korát fogja megmondani, a deszkákat kútbélésnek azonban akár másodlagosan is felhasználhatták.
Nagy Dániel Sándor, régész
