A történelem során hazánk területe többször vált a népek országútjává, így volt ez a nagy népvándorlás során is, mely végül az évezredes Római Birodalom bukásához vezetett. E népek nálunk megtalálható hagyatékai közül sok gazdagságában, kivitelében egész Európában egyedülálló értéket képvisel. Az alábbiakban eme örökségeink egyik kivételes darabja kerül bemutatásra, mely ma is a Magyar Nemzeti Múzeum egyik fő látványossága.
Az 1940-es években egy műkereskedő révén érkeztek a „Gyula határából” származó értékes népvándorlás kori leletek Budapestre, a Nemzeti Múzeumba. A leletek különleges darabjai a mintegy 27-28 cm hosszú aranyozással díszített ezüstfibulák, melyeknél nagyobbat hazánkban kizárólag Kiskunfélegyházáról ismerünk (utóbbiak azonban eleve törötten kerültek elő, illetve a második világháború során elvesztek). Ezeknek a fibuláknak a rokonai a Krím-félszigettől egészen Nyugat-Európáig megtalálhatóak, ám mind méretük, mind szépségük egyedülállóvá teszik őket egész Európában, melyre már a korabeli kutatók is felfigyeltek. A kiemelkedő leletnek számító fibulák mellett egy szintén aranyozott ezüst csat, ezüst fülbevaló, karperec és gyöngy tartozott a leletek sorába. A leletek története igen kalandos volt: a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója és egyúttal régésze, Fettich Nándor azt az értesülést szerezte, hogy a leleteket egy gyulavári gazda adta el egy helyi ékszerésznek, minek okán Fettich megbízta a gyulai múzeum igazgatóját, hogy derítse fel a lelőhelyet. A kutatás ekkor azonban eredménytelenül zajlott le, és a későbbi kutatás is csak arra jutott, hogy feltételezhetően egy gyulavári homokbánya területéről származhattak a díszes viseleti elemek.
A fibula, mely a ruha összetűzésére szolgáló viseleti elem egyfajta divatcikk volt, így eme tárgytípus fontos kormeghatározónak számít a régészek számára, használata egészen az őskorig nyúlik vissza és számtalan típusa ismert. A gyulaváriból származó fibulapár típusa és a kísérő leletek alapján feltételezhetjük, hogy azok egy 5. századi, az uralkodó osztályhoz tartozó gepida hölgy sírjából kerülhettek elő. A keleti germán eredetű gepida népcsoport a hunok csatlósaként érkezett a Kárpát-medencébe, majd a hun király, Attila halálát követő zavaros állapotokat kihasználva hajtották uralmuk alá az 5. század második fele során a Kárpát-medence keleti felét. A megszilárduló gepida királyság fontos uralmi területe lehetett térségünk is, mely a Maros és a Körösök révén kereskedelmi gócpont volt Erdély és az Alföld között, mely folyók elsősorban az erdélyi kősó szállításában játszhattak hangsúlyos szerepet.
A gepidák uralmának a 6. század második felében a szintén germán eredetű és a Dunántúlt uraló longobárdok és az orosz sztyeppéről érkező avarok szövetsége vetett véget.
Nagy Balázs régész
