Az ősz előrehaladásával a szüreti munkák befejeződtek, a finom nedűk kóstolásra várnak. Vannak azonban korai szőlőfajták, amelyekből ekkora elkészül az újbor, így van ez a Csabagyöngye esetében is, amely Stark Adolfhoz köthető.
Stark Adolf (1834-1910), bártfai születésű kereskedő, aki 1859-ben érkezett Csabára. Először üzletet nyitott, majd úgy döntött, hogy végleg itt telepedik le. Néhány éven belül, elsősorban pénzbefektetés céljából kezdett el szőlészettel illetve borászattal foglalkozni.
A Békésmegyei Gazdasági Egyletben jelentős munkát végzett, neki köszönhető a szőlőhegy-szabályzat elkészítése, illetve 1873-ban aranyéremmel díjazták a Bécsi Világkiállításon.
Számos szőlőfajta nemesítését végezte el, talán a legismertebb, a Csabagyöngye, amely július 20-a körül már teljesen érettnek számít. Emiatt a világ legkorábbi érésű szőlőfajtájaként tartjuk számon; keresztezéssel pedig új szőlőtípusok kifejlesztéséhez használták fel, itthon és külföldön egyaránt. Sokan azonban mindezt Mathiász János érdemének tekintették, ugyanis Stark Adolf tőle kapta azokat a magokat, amelyekből végül kinevelte a Csabagyöngyét.
Stark Borászati naplójában így írt a szőlőről: „Fája- venyigéje jól növő. Héja finom, sűrű szövetű, mintha selyemből lenne. Ízközei ellentétesek, rügyei középnagyságúak, csonka kúpon ülők. Levélnyelei hosszúak, szőrösek. Levelei nagyok és középszerűek, inkább szélesek, mint hosszúak, néha öt, néha három karéjúak. Gyümölcse nagy, 20-25 cm hosszú és félannyi széles vállas fürtöt képez. A bogyó színe tökéletes éréskor sárgás-fehér. Íze rendkívül édes és muskotályos zamatú.”
Szakál Veronika történész, Munkácsy Mihály Múzeum
