Darabos Edit, a múzeum egykori munkatársa felajánlásának köszönhetően a Darabos-Uhrin család hagyatékát sikerült a múzeumnak megvásárolnia, melynek finanszírozása az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiumától elnyert pályázati támogatásból valósult meg.
A múzeum 149 néprajzi tárggyal gyarapodott. Ezek között számos olyan is van, amely eddig még nem volt megtalálható a néprajzi gyűjteményben. A vásárlás révén házilag szőtt textíliák, dísztörölközők, keresztelői és temetési textíliák is bekerültek a múzeum gyűjteményébe. Ezek közül említésre méltó egy teljes, gyászidőszakban használt „házöltözet” (függönyök, abroszok, ágytakarók, zsebkendők, terítők). Korábban a halottakat az első szobában ravatalozták fel. A szobát kitakarították, a hétköznap használt drapériákat lecserélték gyászgarnitúrára, a tükröket, rádiót, televíziót letakarták. (A tükör latakarása a hiedelem szerint azért volt lényeges, hogy ne nézze magát a halott, illetőleg a halál, s aki eljött megnézni őt, ne két holtat lásson.) A textilek a halottas házban meghatározott ideig voltak kihelyezve és a hozzátartozók fájdalmát fejezték ki a lakáskultúra ünnepi elemeként. Ezek a szokások és tárgyak csupán addig voltak használatban, míg a házaknál ravatalozták fel a halottakat. Az otthoni ravatal Békéscsabán 1965. december 31-e után megszűnt, ezután már ezeket a textileket sem használták.
-1280x720.jpg "Az_orosz_hadifogság_emlékei_(1920)")
A múzeum Helytörténeti gyűjteménye közel 40 tárggyal és 90 dokumentummal gyarapodott. Többek között Darabos János tanonc rajzai, valamint a Darabos Pál szobafestő-mázoló mesterségére vonatkozó dokumentumok, eredeti mintarajzok, tanonciskolai rajzok és az első világháború idején írott naplója került a gyűjteménybe. Emellett személyes tárgyak, a városi élettel kapcsolatos dokumentumok (szórólapok, röplapok, kiadványok), régi tankönyvek és fényképek is vannak a hagyatékban. Érdekesség, hogy a 20. század egyik legnehezebb időszakát a mindennapi élet szempontjából is megismerhetjük, hiszen az 1930 és 1957 közötti háztartási naplók ezt örökítették meg. Igazán egyedülálló műtárgyakkal, helytörténeti dokumentumokkal gyarapodott a gyűjtemény!
A múzeum ezúton is köszöni Darabos Editnek azt a hiánypótló hagyatékot, amelyet a múzeumnak ajánlott fel!
Salamon Edina néprajzkutató, Szakál Veronika történész muzeológus
Munkácsy Mihály Múzeum
