Mesélő múzeum: Az elmúlás néprajza — Halálkép és halottkultusz

2020. október 31. 11:23 | behir

„A halál az élet vége. Mindenkiért eljön. Nem várat magára. Kihez hamarább, kihez később. Ahogy Isten elrendeli, úgy lesz. Mindenki addig él, míg útját, küldetését be nem fejezte. Nem lehet előle menekülni. Bele kell nyugodni.”

Az idézett népi bölcsesség világosan példázza, hogy a paraszti szemlélet szerint az emberi élet fordulóinak utolsó állomása az élet természetes velejárója. A halál a létezés megszűnése, az élőlények visszavonhatatlan megsemmisülését, s ugyanakkor az ismeretlen világba való belépés kezdetét is jelenti.

Korábban a különböző intőjeleket folyamatosan figyelemmel kísérték, különös jelentőséget kapott bizonyos állatok hangja vagy viselkedése. Általánosan ismert előjel a bagoly éneke is. A halálmadárnak is nevezett állattal kapcsolatos hit összefüggésben áll a halott lelkének általánosan elterjedt, madár alakban való elképzelésével, valamint a halott lelkét a túlvilágra szállító madarak képzetkörével.

Amikor a haldokló kibocsájtja lelkét, meghal. A halál beállta után a jelenlévők közül valaki lecsukta a halott szemét, felkötötte állát. A csabaiak a holttestet a földre tették, hogy ott hűljön ki, majd lemosták és felöltöztették. A halálhír hamar elterjedt, s jöttek a rokonok, ismerősök „halottnézőbe”.

A halott felravatalozása a 20. század első felében még a háznál, a tisztaszobában történt. A halottas házban letakarták a tükröt, megállították az órát, de a háznál, míg halott volt, nem vitték ki a szemetet, sőt tüzet sem gyújtottak. Estére sem hagyták magára a halottat, hanem mellette virrasztottak. Közben egyházi énekeket énekeltek, beszélgettek a halottról.

Az 1950-es évektől már legtöbbször a ravatalozóból történt a temetés, 1970-ben be is tiltották az otthoni ravatalozást. Akár háztól, akár ravatalozóból történt a temetés, mire a pap megérkezett, lezárták a koporsót.

A halottat a búcsúztatás után régen kézben, majd gyászkocsin, napjainkban autón szállítják a sírhelyig. A temetés után halotti tor következik, melyen a legközelebbi hozzátartozók vesznek részt. Az asztalon pedig fehér abrosz vagy kifejezetten erre az alkalomra készített gyászabrosz kapott helyet.

Az elmúlás, a halál napjainkban a tabu témák közé tartozik. Bár, több néprajzos és kulturális antropológus feldolgozta ezt a témakört, kiállításokat nem láthattunk erről, pedig a halálhoz kötődő hagyományok tárgyakban, fényképekben, dokumentumokban is kifejezhetőek. November 5-én a Munkácsy Mihály Múzeum tesz egy merész kísérletet és egy időszaki kiállítás keretében bemutatja az ember és a múlandóság viszonyát, a halálra való felkészülést, az elmúlást kísérő néphagyományokat és hiedelmeket.

Martyin Emília és Salamon Edina, a Munkácsy Mihály Múzeum néprajzos muzeológusai

FEL