„A halál az élet vége. Mindenkiért eljön. Nem várat magára. Kihez hamarább, kihez később. Ahogy Isten elrendeli, úgy lesz. Mindenki addig él, míg útját, küldetését be nem fejezte. Nem lehet előle menekülni. Bele kell nyugodni.”
Az idézett népi bölcsességek nagyon világosan példázzák, hogy a paraszti szemlélet szerint az emberi élet fordulóinak utolsó állomása az élet természetes velejárója.
Az elmúlás, a halál napjainkban tabu témának számít. Bár több néprajzos és kulturális antropológus feldolgozta az elmúlás témakörét, kiállításokat nem láthattunk erről, pedig a halálhoz kötődő hagyományok tárgyakban, fényképekben, dokumentumokban is kifejezhetőek.
Erre tesz merész kísérletet kiállításával a Munkácsy Mihály Múzeum. A tárlaton az ember és a múlandóság viszonyát, a halálra való felkészülést, az elmúlást kísérő néphagyományok és hiedelmek bemutatását állítják a középpontba: előjelek, jósló eljárások, az elhunyt körüli teendők, felkészítés a túlvilági életre, halottas ház, ravatal, virrasztás, temetés, temető, halotti tor, gyász.
A népélet fontos és teljesen természetes módon felfogott eseményének bemutatása mellett régi korok temetkezési szokásai és hiedelmei is felelevenednek a kiállításban a régészeti ásatások érdekességeinek, valamint a váci Fehérek templomában megtalált mumifikálódott emberi maradványok felvonultatásával.
A kiállítás 2020. november 5. – 2021. május 2. között látható a múzeum Zsilinszky Mihály Termében (Tégla Terem).
