Mesélő múzeum: Akikért a harang szólt

Négy töredéket találtunk, az egyiken egy kereszt körvonalai rajzolódnak ki, alatta egy alfa betű figyelhető meg. Valószínűleg egy ómega betű is volt a harangon, hiszen az alfa és az ómega a kezdet és a vég, a teljesség szimbóluma, az Atyaisten és Jézus Krisztus maga. Krisztussal, illetve a templomszentelés szertartásával függ össze az a felirattípus, amikor a harang vállára az abc betűit helyezik el.

Ennek előzménye, liturgikus magyarázatára egyrészt Krisztus szavában: „Én vagyok az Alfa és az Ómega…” (Jelenések 1,8), másrészt a görög abc első és utolsó betűjét teljes betűsorrá bővítő középkori templomszentelési szertartásban találhatunk. A kétsoproni templomot a 15. század közepe előtt, valamikor visszabontották, majd kibővítették. Az új templomot valószínűleg újraszentelték, ekkor kaphatta a harangot is.

A harang egyszerű kivitelű, kisméretű lehetett. Nem Erdélyben, vagy a Felvidéken készült, valamelyik híres harangöntő mester műhelyében, hanem helyben egy vándor mester, esetleg kontár öntötte. A harangot haranglábra, vagy ágasfára helyezték a templom mellé. Azonban nem elképzelhetetlen, hogy a kibővítés alkalmával a huszártoronyba került.

A harangozás kezdetben a papok feladata volt, de a terhes feladatot, ha megtehették szolgákra bízták. Szegényebb falvakban azonban továbbra is a pap harangozott. Van is egy közmondás, miszerint szegény az eklézsia, maga harangoz a pap!

Harangoztak, ha istentiszteletre hívták a népet. Velük lehetett jelezni a reggelt, delet, estét. Szokás volt a haldoklóért való harangozás (lélekharang), hogy a hívek imákkal segítség az Úr színe elé készülő lelket, miként akkor is szokás volt harangozni, amikor a halottat a temetőbe kísérték. A középkori emberek különleges erőt tulajdonítottak a harangnak, hiszen meg volt szentelve, vagy áldva, ezért jégeső, vagy vihar közeledtekor is a campana-t szólaltatták meg. Harangoztak tűzvész, sáskajárás és hatalmaskodás idején is. Ilyenkor nem sokáig szólt, mivel a fosztogatók a harangot is elrabolták, értékes dolog volt, ágyút lehet belőle önteni.

A kétsoproni harangot nem vitték el sem a törökök, sem egyéb hadak, hanem valamikor a Tizenöt éves háború (1593 – 1606) során az elpusztított, összedőlt templom maga alá temette. Némán, négyszáz évet várt a föld alatt, hogy valaki megtalálja…

Nagy Dániel Sándor, régész