A fésű ívelt hátú, több részből áll, ún. Thomas I. típusú. A fogólemezen a szélekkel párhuzamos, két bekarcolt vonal található, az általuk lehatárolt területet egymás felé dőlő, bekarcolt vonalkötegekkel díszítették. A fogólemezen középen egy sorban hét pontkörös motívum figyelhető meg, de ugyanezt a technikát alkalmazta a mester a fogólemez felső, ívelt részén is, ahol négy pontkörös díszítés látható. A több részből álló fésűt nyolc nittszeg rögzítette egymáshoz. Fogai sajnos kitörtek, funkcióját vesztve tulajdonosa kidobta, így kerülhetett a szemetesgödörbe valamikor a Kr. u. 4-5. század fordulóján.
A fésű előkerülése szarmata temetőben vagy településen nagyon ritka jelenség. Nem sírmelléklet és nem is viseleti tárgy. Bizonyíthatóan használták a keleti őshazában, és a Kárpát-medencei honfoglalásuk után is kellett, hogy valamivel fésülködjenek. Valószínűleg fából készültek az Alföldre költözésük utáni fésűk, így ezek földbe kerülvén elenyésztek az évszázadok alatt. Agancsból készített fésűket a Római Birodalomban és a germán barbár világban gyártottak, ezek jelenléte egy szarmata faluban importként értékelhető. Azonban helyesebb inkább exportról beszélni, mivel a római és germán kereskedő hozta el áruit a szarmata piacra. A Római Birodalom és a germánok áruik felvevő piacának tekintették a nagy létszámú szarmata népességet. Tehát ők exportáltak a szarmatáknak. Mivel az agancsfésű gyártása pár lépésből álló, viszonylag egyszerű folyamat, így elképzelhető, hogy idővel a szarmaták is megpróbáltak előállítani hajkeféket.
A kondorosi fésű azonban nem helyi műhely terméke, hanem egyértelműen germán gyártmány, jó párhuzamai ismeretesek vandál környezetből.
A két nép, a vandálok és szarmaták 400 körül érintkezhettek egymással, amikor is kialakult egy vandál-alán szövetség, fegyverbarátság. A vandálok és alánok többsége a népvándorlás viharos időszakában elvonult nyugatra, de voltak olyanok is, akik nem mentek sehova. Ilyen lehetett a kondorosi szarmata (alán?) is, aki annyit fésülködött, hogy mind egy szálig kitörte a fésűje fogait.
Nagy Dániel Sándor régész
