Az Európai Bizottság tanulmánya szerint a 2011 után született gyerekek harmada valószínűleg megéli a 100. életévét. Az elkövetkező évtizedekben a fiatalok kisebbségbe szorulnak az idősebb generációval szemben, akik viszont még akár 60 éves koruk felett is gondoskodnak majd felnőtt gyermekeikről.
Az Európai Bizottság Öregedő Európa című tanulmány előrejelzése szerint a 2011 után született gyerekek harmada megérheti a 100. életévét, miközben a 80 évesnél idősebbek számaránya a duplájára nő, a fiatalok pedig számszerű kisebbségbe kerülnek. Ez elméletben a 30-60 éves korosztályra helyez még a mainál is nagyobb anyagi terhet, ám a hosszabb élettartam a késői gyermekvállalással együtt a hagyományos függőségi sémákat is átalakítja. Az Európai Bizottság tanulmánya arra mutat rá, hogy a már felnőtt utódok sokkal tovább szorulnak rá szüleik támogatására, mint azt korábban feltételezték. Általában az emberek csak 80 éves koruk felett válnak valódi eltartottá.
Az elmúlt húsz évben világszerte 6 évvel emelkedett az átlagéletkor. A hosszabb élettartam és a későbbi gyermekvállalás a fejlett országokban új függőségi sémák kialakulásához vezetett.
A három generációt felölelő családmodellben hagyományosan az úgynevezett „szendvics generáció” (a gyerekek, és a 60 év feletti nagyszülők közzé ékelődve) viselte a családfenntartás terheinek döntő hányadát. Az időskori aktivitás időbeli kitolódásával azonban ez a helyzet megváltozott: sokaknak, akik eltartják a gyermekeiket, nincsenek gondoskodásra szoruló szüleik, másfelől azok, akik a szüleikről gondoskodnak, nem kell, hogy eltartsák a gyermekeiket, mert azok már önálló életet élnek. Az a még manapság is elterjedt vélekedés is megdőlni látszik, miszerint azok az idősek, akik együtt élnek felnőtt gyermekeikkel, több gondoskodásban részesülnek, mint amennyi támogatást ők maguk a gyermekeiknek adnak.
