Egy zenésztársa szerint már a hatvanas években, az Olympiában is akkora tűz volt Charlie-ban, hogy az egyik próbán kettétörte a mikrofonállványt. Közben a beat mellett elég hamar felfedezte a tengerentúli fekete előadókat, Louis Armstrongot, vagy Ray Charlest. Szimultán ezerrel nyomta magába intrásan/muszkásan a soulmuzsikát, a létező szocializmusban (ahol a Gedeon bátyó volt a sláger) azonban ezt a műfajt csak az ínyencek vették le.
Hosszú külföldi vendéglátózós esztendők nélkülözései után 1990-ben hazacsatlakozott a Tátrai Bandhez, akik akkoriban, előfordult, hogy olykor húsz fő előtt játszottak. Majd csak a véletlenül felvett, szinte bonusdalként korongra préselt New York, New York visszahelyezte Charlie-t a tömegek elé. Majd a 94-es Charlie című debüt albumának a megjelenlését követően beindult a gépszíj.
Charlie Csabán – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Nem mellesleg kevés hazai sztárnak adatik meg a nagy visszatérés lehetősége (a gigák közt ilyen volt Tina Turner). A Jég dupla whiskyvel című nóta még a New York népszerűségét is túlszárnyalta; és a hanganyagból több mint 300 ezer (!) példányt vásároltunk meg – hasonló adatokkal a nyolcvanas években a Hungária vagy a Záray-Vámosi tandem büszkélkedhetett.
Azon felül a cucc egy rém masszív zenei és szöveges mondanivalóval összerakott CD/LP/magnószalag lett. (Többek között én is rongyosra hallgattam a szürke Trabant kombim rádiós magnóján.)
„Soha nem számítottam a sikerre. Egyszerűen csak szerettem csinálni. Sosem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. Nagy szerencsém volt, mert mindig kiváló zenészekkel dolgozhattam együtt. Az évtizedek során olyan sok dalt elénekeltem, hogy magamra találtam, önazonos lettem. Nem másolok, úgy énekelek, ahogy én akarok. Negyvenhét éves voltam, amikor befutottam. Nem mondhatni, hogy gyorsan jött volna a siker, alaposan megdolgoztam érte. Másképp nem megy, de az élet már csak olyan, hogy néha még a sok beletett meló is kevés. Szerencse nélkül ma nem lehetnék itt, nem csinálhatnám a nyolcvanhoz közelítve is azt, amit szeretek. Fiatalon híres akartam lenni, ma már úgy gondolom, hogy minél kevesebbet kell szerepelni. A színpadon úgyis megmutatjuk magunkat. Felesküdtünk valamire, és azt csináljuk, ahhoz értünk” – mondja hazánk egyik (hanem a) legráspolyosabb torka.
***
A könyv a Trobadour Books Kiadó gondozásában jelent meg, az újjászületett Legendák élve vagy halva sorozat első, magyar előadóról készült köteteként.
