A tavasz csalhatatlan jeleként a Körös-Maros Nemzeti Park pusztáin egyre gyakrabban hallani pacsirtaszót, s megérkeztek az első bíbiccsapatok is.
A bíbicek a téli időszakban nem annyira a hideg, mint inkább a táplálékhiány miatt hagyják el költőterületüket. Az időjárás mellett jelenlétük elsősorban attól függ, találnak-e vizes élőhelyeket.
Az idei tél azonban maradás helyett inkább vonulásra késztette a bíbiceket: egyrészt jelentős fagyok voltak, másrészt nem találtak vizes élőhelyeket. A telet valószínűleg a Földközi-tenger térségében töltötték, ahonnan a jobb idő beköszöntével lassan elkezdtek visszajönni.
Egyelőre csak kisebb, néhány tíz példányból álló csapataikat figyelhetjük meg, s jellemzően nem annyira a gyepeken, mint inkább a szántóföldeken. A csupasz talajfelszínű szántókon valószínűleg könnyebben észreveszik és megfogják a bogarakat, mint a száraz, szikes területeken, ahol egyelőre még csekély a rovarmozgás. A mostaninál vizesebb, csapadékosabb években február végén rendszerint már jóval népesebb, több száz példányból álló csapatok tartózkodnak a bíbicek által kedvelt Nagy-Zsombék mocsaras területein és a kardoskúti Fehér-tó térségében.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
