Csupán a legegyszerűbb dolgok kellenek a sikerhez: piros ruha, fehér szakáll, zsák-zsák telizsák… és nem árt egy bariton hangszín sem – így máris jön a rácsudálkozó visszacsatolás – gyermektől-felnőttől egyaránt.
A Mikulás a helyi közösségi háztól indult, egészen pontosan Miklós napon, 10 óra tájában.
Közben Tolnai Ferenc, az egyesület vezetője elmeséli, hogy 2005 óta szervezik a településrészi Mikulás napot, amelyet a pandémia sem állíthatott meg. Közel 100 csomag ajándékot osztottak szét; az önkormányzat támogatásával.
„Ez az összefogás páratlan, amit a fényesiek kezdeményeznek – fogalmaz Csányi Illés önkormányzati képviselő. Hozzáfűzi, tavaly csatlakozott a mozgalomhoz.
„S hol vannak már a recsegő deczemberek?” – tekint a fényesi végtelenbe Uhrin Ágnes lovas Peet nevű pacija; majd nyerít egyet és gazdástul, Mikulásostúl, piros krampuszostul bebattyog a Veszely utcába.
Útközben a fehér szakállú hozzáfűzi, tesznek egy „nyolcast” Fényesen, ahogy az út vezet; és természetesen nagy öröm számukra, amikor csillogó szemű gyerekekkel találkoznak.
Az első helyszín egy disznótor volt, amit benéztem, mert a szomszéd Rózsa család: Ádám, Bátor, Botond és Rózsáné Kovács Márta várta a varázslatot.
Azt követően közösen eléneklik a sohasem fakuló Hull a pelyhes-t. A kezdetben félénk Bátor először elbújik a mamája mögé, de mint tudjuk, az idő egy hosszú szakállas nagyúr, és hamarosan összebarátkoznak.
Csak kár, hogy a Mikinek mennie kell…
Galéria
