Sok népi megfigyelést ismerünk, az egyik ilyen a gólyákhoz kapcsolódik: a legtöbb esetben éppen Szent István napján, vagyis augusztus 20-án szoktak elindulni délre - írja az Időkép. Ezt persze nem kell készpénznek venni, sokszor előfordult már, hogy a gólya csapatok korábban vagy később keltek útra. "Ha korán indulnak a gólyák, hideg lesz a tél" - mondták régen nagyanyáink.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület korábbi írásaiból kiderül, hogy a gólyák általában augusztusban szoktak csapatokba verődve gyülekezeni, táplálkozni, hogy aztán együtt átrepüljenek Afrikába. Először a Földközi-tenger partvidéke mentén vonulnak a Boszporusz fölött, aztán a Szuezi-csatorna környékén kelnek át Földünk harmadik legnagyobb kontinensére.
De mi készteti ezeket a madarakat arra, hogy évről-évre megtegyenek akár több ezer kilométert is? A válasz részben a túlélésben keresendő. A hideg európai tél során a fehér gólyák tápláléka – különösen a kisállatok, rovarok és halak – nehezen hozzáférhetővé válnak. Afrika déli részein azonban bőséges élelemre találnak, így a hosszú és veszélyes út ellenére is megéri számukra a vándorlás.
Az emberi tevékenységek, mint például az erdőirtás, a mocsarak lecsapolása és az elektromos vezetékek növekvő száma sajnos veszélyezteti a gólyákat. Ugyanakkor pozitív változásokat is láthatunk: a természetvédelmi szervezetek és a helyi közösségek egyre inkább összefognak a madarak megóvása érdekében, biztosítva számukra a megfelelő költő- és táplálkozási területeket. Mikor a nap leáldozik, és az égen a fehér gólyák sötét alakjai feltűnnek, úgy érezhetjük, mintha az idők kezdetétől jelen lévő ősi rituálét látnánk. Ezen madarak vándorlása nem csak a természet csodája, de az emberi kultúra és hagyományok mélyen gyökerező része is, melyben reméljük, hogy még sokáig gyönyörködhetünk.
-400x225.JPG)
