Minden korszak más és más – ahogy minden esemény más ízt kap a történelem viharaiban. Különösen igaz ez a munka ünnepére, amelyről Magyarországon a legtöbbeknek a szocializmus, a május elsejei felvonulás, a sör és a virsli ugrik be. Hogy volt régen: ezt igyekszünk megmutatni válogatásunkban.
A jeles nap előzményei az ipari forradalomig nyúlnak vissza. Az utópista szocialista brit gyáros, Robert Owen 1817-ben már javasolta a munkások addig tíz-tizennégy órás munkaidejének nyolcórásra csökkentését.
Magyarországon 1890-ben tartottak először május 1-jei tömegdemonstrációt. A II. Internacionálé 1891-es második kongresszusán május elsejét hivatalosan is "a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé" nyilvánították.
Május 1. a 20. században a legnagyobb nemzetközi munkásünneppé vált, különösen a Szovjetunióban, majd a második világháború után létrejött kelet- és közép-európai szocialista országokban tartották meg színpompás külsőségek közepette. Hivatalos állami ünnep, munkaszüneti nap lett, amelyen nagyszabású, látványos felvonulásokkal "a gazdasági és szociális vívmányokat" ünnepelték.
A kilencvenes évektől, a kommunista rendszerek bukása után május elseje a munkavállalók szolidaritási napja lett – olvasható az MTVA Sajtóadatbankjában.
Hogyan látták ezt a napot a Békés megyeiek?
Az első utalások közt az Orosházi Közlöny 1894-es számát találjuk, amely egészen az 1890-es évekig vezeti vissza a jeles nap gyökereit. A szerző külön szól a földművesekről, mint "mezei munkásokról" és utal az 1981-es véres május 1.-i történtekre, amikor a békésen tüntető tömegbe belelőttek a csendőrök. A cikkből kiderül: a szerző nagyon is a munka ünnepe ellen van.
Múltidézésünk következő állomása a Békésmegyei Közlöny 90 évvel ezelőtti száma, amely hazai és nemzetközi kitekintést is nyújt május 1-jéről. A lapból kiderül, hogy hazánkban csak Zuglóban történt ezen a napon egy kisebb incidens, de az ünnep egyébként békésen zajlott – ahogyan Berlinben, Bécsben, Prágában, Párizsban, Belgrádban és Londonban is. Nem így Lengyelorszában, ahol a varsói színház előtt a szocialisták népgyűlést akartak tartani, de a helyszínen megjelentek a kommunisták is, akikkel végül egymásra lőttek. Az összecsapásban 10-en meghaltak, 145-en pedig megsérültek.
Ez a fénykép a gyulaanno.hu oldal tanúsága szerint 1959-ben készült. Forrás: Vígh Imre.
Ez a felvétel pedig már Szarvason készült, az 1960-as években. A felvétel Lakos Zoltán gyűjteményéből származik és a newjsag.hu oldalon lelhető fel.
Felvonulás az 1970-es években, Eleken. Az elekfoto.com szerint a dolgozók a Beloiannisz (ma Lökösházi-) és a Felszabadulás útja (ma Ottlakai út) sarkán tartanak éppen, mögöttük a malomépület látható.
Ismét Békéscsaba, mégpedig a Békés Megyei Népújság május 3-i száma 1978-ból, amely részben beszámol a budapesti eseményekről, közli Kádár János szavait, majd kitér a rendszert éltető felvonulásra, amelyet a megyeszékhelyen rendeztek. A beszámoló szerint az Áchim L. András Általános Iskola diákjai és tanárai színpompás seregszemlével indítottak, amelyet csokordobálás követett, miközben a menet a szlovák iskola népviseletbe öltözött lányaitól és a Kemény Gábor Szakközépiskola autósaitól, motorosaitól volt hangos. Nem maradhatott el a vállalatok, üzemek, szövetkezetek, intémények munkásainak felvonulása sem, majd a Széchenyi-ligetben folytatódott az ünnep, ahol kultúrprogramok várták a lakosságot.
A békéscsabai kötöttárugyár felvonulói május 1-én. Fotó: mult-kor.hu.
Íme az utolsó kép 1986-ból, Gyuláról, amelyet szintén a gyulaanno.hu tett közzé. Forrás: HISZ, fotó: Béla Ottó.
Ha önöknek is van emlékük a majálisokról, legyen az írásos beszámoló vagy fénykép, és azt szívesen meg is osztaná velünk, küldjön e-mail-t a behir.hu szerkesztőségének a szerkesztoseg@bmc.media.hu címre! Amint lehet, közzétesszük cikkünkben!
