Gyulán az Erkel Ferenc Emlékházban egy történész fogadta stábunkat, aki felidézte a himnusz történetét. Szappanos Gábor helyi kötődése miatt Erkelre is külön kitért, aki egy pályázatra adta be a megzenésített himnuszt.
– Erkel mindig is készült a himnusz megzenésítésére. Elsőként, egyes számú borítékban adta be pályaművét. A jelenleg ismerthez képest volt benne harangjáték, kicsit gyorsabb volt a tempója, teli volt verbunkos felfutásokkal, magyaros motívumokkal. Ahogy Bónis Ferenc fogalmazott, a Himnusz olyan mint egy darab kavics, amit beledobtak a folyóba és a sodrás folyamatosan csiszolta, alakította. Valójában, amit a 20. században himnuszként énekeltünk, az már inkább a Dohnányi Ernő-féle átirat volt – mondta a történész, majd kiemelte, hogy a Himnusz egy imádság, mely jószerencsét és áldást kér.
A magyar kultúra napján a Lencsési Általános Iskola falain belül anyanyelvi versenyt tartottak. Az érkezőket pedig verssel köszöntötték. A megyei fordulót már huszonöt éve rendezik meg az intézményben.
– A Bendegúz Akadémia által kiírt nyelvész anyanyelvi tanulmányi versenyre a vármegyéből 149 gyerek érkezik hozzánk és írja meg a versenyfeladatát. Ezeket továbbítjuk Szegedre és a legjobbakat hívják be az országos döntőre. Azt gondolom, hogy méltóvá tesszük a magyar kultúra napját, hogy ennyi vendéget fogadunk és közel 150 gyermek bizonyítja, hogy elkötelezett a saját nyelve iránt – fogalmazott Csomósné Tanka Ilona, a Lencsési Általános Iskola magyar tanára és művészeti munkaközösség-vezetője.
Galéria
