A férfiak napjáról, mármint az Ivó napról úgy 25 éve hallottam először a Békés Megyei Hírlapnál, Nyemcsok Laci kollégámtól. (Biztos megünnepeltük....)
Majd eme jeles napnak a következő évtized végén lett Békéscsabán egy szervezett, periodikus formája is, az Első Csabai Tavaszi Szesztivál. Egészen pontosan Mácsai Sándor és az igen széles baráti köre 2009. május 19-e óta vágott bele meg az Ivó napi mulatságosba.
„Most elmarad – mondja –, mert karantén van, és szájmaszkban bizony nem lehet inni.”
Miközben ki tudja mi okból, de az ötletgazda az első Ivón, amelyet még a Mester Klubban vittek sátor alá, épp egy szájmaszkban jelent meg. (Mácsai prof. = Nostradamus?)
Kérdésemre, mi jót tud az Ivó nap eredetéről, elmeséli: „még a ’80-as évek elején, az Állami Építőipari Vállalat által üzemeltett, Melós névre anyakönyvezett kultúrban rendeztük az elsőt; a választékos programban többek között férfi lábszépségverseny is szerepelt, amelyet Tatus, a 70 esztendős raktáros nyert meg.”
Hozzáfűzi, majd jó 30 évvel később, a Borozóban, (a drága) Józsa Misivel álmodták meg a folytatást.
„Misivel azt taglaltuk – folytatja –, hogy a házasságkötések 51 százaléka válással végződik… És mi az, hogy csak a házasságkötésnek, a temetésnek, a születésnek, a keresztelőnek van népünnepélye? A válásnak miért nincs? Így az első Ivó nap a válás tárgya köré épült.”
Az ominózus zsúron egyebek mellett volt vállfa kiállítás, tányértörés, kenyértörés, majd a csinos „menyasszony” (naná, hogy Mácsai Sándor, aki nem mellesleg, 42 éve boldog házasságban él) a háta mögé dobott egy mákvirág-csokrot, amely kettévált a levegőben.
Majd a 2010-es szesztivál átbútorozott a Pietro Étterembe, végül Póstelekre. Az utóbbi helyszínen, 2012-ben, a londoni ötkarikás évében a Piaolimpiát, illetve 2014-ben, az I. világháború kitörésének a tiszteletére/szomorúságára a Virágháborút vitték ki a kastélyhoz.
S hogy idén mi lett volna a terv?
„Általában jó két hónapra szükség van arra – fogalmaz –, hogy összeálljon ez a pár óra… De ahogy fogalmaztam, maszkban nem lehet inni.”
