Az idei esztendő a reformáció 500. jubileumi emlékéve Luther Márton nevéhez kötődik, aki a protestáns vallásreformáció elindítójaként, korszakos szerepet vállalt a római katolikus egyház hatalmi egyeduralmának megtörésében. Kilencvenöt pontos hittételével – a reformációval visszatérés Istenhez – új korszak indult a kereszténység történetében, ezzel Európa átalakulásának egyik fő kezdeményezője lett.
Luther Márton 1483. november 10-én született. Apja kérésére az erfurti egyetemen bölcsész doktori címet szerzett, majd az Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus és professzor, majd a Wittenbergi egyetem bibliatanára. Luther a szükséges reformokat sokáig a katolikus egyház keretében szerette volna elérni, 1510-ben Rómában az egyházszervezési reformjainak támogatását kérte. Felháborította az erkölcsi hanyatlás, amivel Rómában találkozott.
Albert mainzi érsek 1516–1517-ben a búcsúcédulák segítségével próbálta össze-gyűjteni a források ráeső részét a Szent Péter-bazilika felépítéséhez, illetve saját adósságai kifizetéséhez. Luther 1517. október 31-én levélben tiltakozott a püspöknél a búcsúcédulák árusítása ellen, kétségbe vonva azok erejét, és elküldte vitairatát, amely később a 95 tétel néven vált ismertté. Luther legfontosabb elve: az ember egyedül csak a hit által üdvözül, nincs különbség világi ember és pap között. Vitairatában még nem állt szándékában szakítani a katolikus egyházzal. Azt, hogy Luther Márton maga szegezte volna ki tételeinek másolatát a wittenbergi vártemplom kapujára, tudományosan ma már vitatják. Akkor a köznép jórészt németül még olvasni sem tudott, és nem értett latinul sem.
Luther Albert püspökhöz küldött levelének dátumát tekintik a reformáció kezdetének és ezért október 31. a reformáció napja. X. Leó pápa értesülve a vitairatról, Luthert tudatlan istenkáromló eretneknek nevezte, követelte, hogy vonja vissza tételét. 1518-ban bizottságot állított fel Luther állításainak kivizsgálására. Luther nem tágított.
1519. június 24-én Luther Márton 200 fős kíséretével Lipcsébe érkezett az egyetem nyilvános hitvitájára Johann Eckkel a zsinatok és a pápák tévedhetetlenségéről. Luther itt megvédte tételeit.
X. Leó 1521. januárban ki is átkozta Luthert, V. Károly német-róma császár a wormsi birodalmi gyűlés elé idézte, aki itt is kitartott álláspontja mellett: „Ha nem győznek meg a szentírás és a józan ész alapján, nem fogadom el a pápák és zsinatok tekintélyét, mert ezek ellentmondanak egymásnak”. Beszédét állítólag az „Itt állok, másként nem tehetek!” mondattal fejezte be. 1521. április 19-én birodalmi átokkal sújtotta Luthert, akit ezután bárki bűntetlenül megölhetett, műveit betiltották. Életét Bölcs Frigyes úgy mentette meg, Luthert a gyűlésről hazafelé tartva, színleg elraboltatta és Wartburg várába vitette.
Luther 1525-ben feleségül vett egy volt apácát, akitől hat gyermeke született. Az augsburgi birodalmi gyűlésen a rendek elfogadták az Ágostai Hitvallást, a németországi reformáció alapdokumentumát.
Luther elkészítette az Újszövetség német fordítását, majd lefordította az Ószövetséget, megteremtve ezáltal a német irodalmi nyelvet. Kiadta a Kis és Nagy Katekizmusát, kidolgozta a latirgai és istentiszteleti rendet. Luther címere, a „Luther-rózsa”, az Evangélikus Egyház jelképe lett. A két katolikus szentségből Luther Márton csak a keresztséget és úrvacsorát ismerte el. Elutasította a cölibátust, feloszlatását követelte a kolostoroknak, bevezette a német nyelvű misézést. Luther élete végén hevesebben támadta a pápaságot. A pápát 1545-ben egyenesen Antikrisztusnak bélyegezte. Luther Márton 1546-ban halt meg, a Wittenbergi vártemplom lett végső nyughelye.
Gécs Béla
