– Lassabban fotózz – rivall rá az egyszeri riporterre a Pegazus Lovasiskola egyik oktatója. Nagy a derültség, ugyanis jelen sorok írója olyat még nem csinált. De a kép megszületik, e cikk kiemelt képeként meg is tekinthető. Kifogásolhatatlan!
Közben a pályán, amit bőszen locsolnak a pacik lábvédelmének érdekében, már zajlik az edzés, amelyet a családi nap részeként megtartott nyitott udvaros nap okán többen is megtekinthettünk. Itt a lovasiskola versenylovasai gyakorolnak éppen, szépen felépített menetrend szerint.
Kissé távolabb rotyog a pörkölt az üstben, az üstházban. Jó a hangulat, Susánszky Pál, a Pegazus Lovasiskola vezetője kedvesen beszélget velünk erről-arról, főképp lovakról, ki gondolná.
A lovarda és aki előtte van, Susánszky Pál (Fotó: Fajó Attila/behir.hu)
– A családi napunk lényege, hogy megismertessük a tevékenységünket a város lakosságával. Nem vagyunk messze Békéscsaba centrumától, de mégis kellemes, vidéki levegő és légkör uralkodik itt nálunk. Aki ideérkezik a nap folyamán hozzánk, az belülről is megnézheti a lovardánkat, állatsimogatónkat és persze pónira is ülhet. A kisgyermekes családok igazán jól érzik itt magukat – fogalmaz Susánszky Pál, ipszilonnal, akinek nemesi származása nem bizonyított, de a lovakkal végzett nemes munkája annál inkább.
Lánya, Susánszky Zóra 10 évesen kezdett el versenyszinten lovagolni. Bár ahogy elmondta: ennél jóval hamarabb ült olyan állat hátán, amelynek négy lába volt, de nem volt asztal. Zóra szerint rengeteget lehet tanulni a hátas állatoktól, alkalmazkodás, felelősségvállalás és érzelmi intelligencia területén is. Mint fogalmazott: ez egy külön világ, itt az embert nem teszik lóvá, sőt, a ló tesz emberré.
Galéria
