Új projektbe fog Lobó-Szalóky Lázár, akit sokan a Dirty Slippers frontembereként már régóta ismerhetnek. Az énekes ezúttal szólólemezt készít. A gyulai származású zenésszel a 7.Tv Művészbejáró című műsorában Szabó Rita műsorvezető beszélgetett.
– Hogyan jött a szólólemez ötlete, illetve a lehetősége?
– Már nagyon régóta szerettem volna ezt megcsinálni. A zenekarral turnézunk, videoklipeket készítünk, annyi mindenen átmentünk, hogy most már kialakult egy teljesen egy olyan irányvonal, amin csak végig kell sétálni. A Dirty Slippersnek az évente 90-95 koncertjét, rengeteg sajtómegjelenését, a folyamatos videoklipek gyártását, új lemez készítését, azt már ha az ember elengedi, akkor sem megy le a sínről, és nem siklik ki. Emellett pedig nyilván egy zenekar több emberből áll, jelen esetbe a mienk öt tagból. Nem tudom száz százalékosan azt a zenét játszani, amit szeretnék a zenekarral, mert kompromisszumot kell kötni. Egy zenekar az mindig egy házasság, egy kompromisszum. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy azokat a dalokat, amiket már szólóban az elmúlt egy-másfél évben elkezdtem megírni, illetve demózgatni, eljött az ideje, hogy felvegyük. Mert tényleg a zenekarral a tavalyi év az fantasztikusan sikeres történet volt.
– Egy világhírű producer lesz az, akivel a lemezen dolgozol majd. Ki ő, és mit lehet róla tudni?
– Ő a George Shilling, aki egyébként Londonban, az Abbey Road-on dolgozik olyan előadókkal, mint az Oasis, vagy Frank Turner, Mike Oldfield, és sorolhatnám holnap estig. Nekem, amikor elkezdtem zenélni, akkor ő volt az egyik kedvenc producerem, pont azért, mert az Oasis-nek a legismertebb első slágerét ő hangmérnökösködte, vagy ő producerelte. 2009-ben, amikor az Egyesült Államokban voltunk lemezt készíteni, akkor már elkezdtünk vele dolgozni egy dalon. Már akkor megfogalmazódott, hogy ha egyszer lesz majd egy szólólemez, akkor ő lesz ennek a producere. Amikor a demókat elkezdtem felvenni, akkor elküldtem neki, és az első perctől kezdve azt mondtam, hogy George, szerintem csak akkor dolgozzunk együtt, hogyha te ebben látsz potenciált. És annyira látott a dologban lehetőséget, hogy már megegyeztünk egy angol lemezkiadóval és menedzsmenttel, aki a február 14-én megjelenő első videoklipet majd Angliában fogja terjeszteni, illetve kampányolni. Úgyhogy rengeteg-rengeteg jó dolog van.
– Mikor kezdtétek meg a közös munkát a producerrel? Említetted, hogy már régebbről ismertétek egymást. De mikor vágtatok bele igazán ebbe a közös projektbe?
– Szeptember volt ennek az ideje. Nekünk minden évben van egy 40-50 fesztiválból álló nyári turnénk. Ez szeptember 2-án Gyergyószentmiklóson csúcsosodott ki, ott volt az egyik legsikeresebb nyári koncertünk. Utána azonnal bementünk a stúdióba. Ami érdekesség, hogy a Dirty Slippersből a basszusgitáros, Vanyó Szilárd játszik a szólózenekarban is basszusgitárosként. A régi dobosunkat, Nagy Pistit, a Knoxy-t visszahívtam dobolni, aki nagyon örült, és elfogadta a meghívást, aminek viszont én örültem nagyon. Emellett természetesen a Dirty tagok is beleszólnak, mert Felföldi Zsolti a stúdióban a hangmérnök, a Bodrogközy Ritával írjuk együtt a szövegeket, úgyhogy az egész zenekar benne van ebben a szóló dologban is, és én nem szeretném, hogy ők bármiben azt érezzék, hogy kihagyom őket valami jóból.
– Mit jelent számodra, hogy egy világsztár producerrel dolgozhatsz együtt?
– Hogy őszinte legyek, – és egyébként ebben a stúdióban mindig nyers szoktam lenni, és őszinte – nekem nagyon nagy öröm, mert egyrészről az embernek ez egy édes teher, hogy végre egy olyan ember teljesen melléáll a dolgoknak egy külföldi karrier lehetőségével, aki tényleg a legkomolyabb arcokkal dolgozik. Se anyagilag nincs rászorulva, hogy egy közép-európai zenésszel dolgozzon, se pedig a hírnevén nem dob az, hogyha velem dolgozik. Nyilvánvalóan ez egy nagyon komoly visszaigazolás, ez egy nagyon komoly elismerése a munkának. Azt szoktam mondani, hogy igazából hogyha az ember tényleg egy nemzetközi színvonalú emberrel dolgozik, onnantól kezdve már bizonyos kritikák, vagy internetes kommentek nem számítanak utána relevánsnak.
– Mik a terveid a jövőt illetően? Itthon szeretnél inkább befutni, vagy külföldön? Nyilván így, hogy egy külföldi producerrel dolgozol, nagyobb lehetőséged van kifelé is nyitni.
– A Dirty-vel azért Magyarországon majdnem mindent elértünk, amit lehetett. Nyilván még nagyon sok minden hátravan, de játszottunk a legnagyobb csarnokokban, a legjobb fesztiválokon, a legnézettebb tévéműsorokban voltunk. Voltak slágerlistás, vannak slágerlistás dalaink, lemezeink, és a többi. Innentől kezdve ez egy kicsit kényelmi szituáció. Tehát hogyha elkezdem ezt a szólódolgot, és nem lesz belőle semmi, akkor sem dől össze a világ. Nyilván az, hogy most ilyen komoly lehetőségek előtt állunk Angliában, és van rá érdeklődés az Egyesült Államokból is, ez egy nagyon kecsegtető dolog. Nem szeretnék ettől megőrülni, vagy nem szeretnék ettől irreális dolgokat felállítani, hogy mondjuk legyünk világsztárok, meg ilyesmi, mert azért nyilván Magyarországról az elég nehéz. De azt gondolom, hogyha egy jó pár külföldi megjelenés összejön, mondjuk zenetévés játszások, rádiók, és újságmegjelenések, az szerintem már komoly dolog, nekem ez egy célom. Másrészről nem különíteném el ezt az egészet. Az angol kampány és a magyarországi, sőt a kárpát-medencei – ezalatt értem ugye a Vajdaságot, ami nekem nagyon fontos, Erdély különösen fontos, és a Felvidék is – nem különítjük el, hanem egy napon lesz a bemutató a videoklipnél is.
– Mit lehet tudni a készülő lemezről? Stílusát tekintve mi az a műfaj, amely leginkább jellemezni fogja? Lesznek-e magyar nyelvű számok?
– Minden dal elkészül magyarul és angolul is. Pont azért, hogy ne legyenek nyelvi határok. Műfajilag ez egy nagyon-nagyon érdekes dolog. Én egyébként a Beatles-nek, az Oasis-nek, és a Green Day-nek a szentháromságából építettem össze a zenei világomat. Nyilván az egyik egy beatzenekar, a másik egy brit popzenekar, ami indie rockot játszik, meg nyilván brit popot. A harmadik pedig egy punk-rock zenekar, és bizonyára sokan nem tudják elképzelni, hogy ez a három műfaj hogyan tud megférni egyben. Szerintem pont emiatt lehetett érdekes az angol kiadónak és az angol menedzsmentnek, ezért láttak benne fantáziát. Egy kompromisszummentes lemez készül, nem fogok azért kivenni egy-egy elektromos gitárt, vagy nem fogok rászólni a Pistire, hogy ne úgy üsd a dobot, hanem finomabban, mert akkor nem fogja játszani egy kereskedelmi rádió. Nem érdekel, hogy játssza-e a rádió ezeket a dalokat, vagy sem, mert ez annyira nem releváns már. Nekünk a Dirty-vel egy csomó rádiós játszásunk volt, és a legszomorúbb az egészben az, hogy kimegyünk fesztiválokra játszani, és odajönnek utána rajongók, hogy „úristen, ezt a számot ti játszottátok? Nem is tudtuk, de hallgatjuk a rádiókban.” Ezek után igazából nem számít relevánsnak. Tehát nagyon kompromisszummentes, őszinte lemez készül hangos gitárokkal, hangos dobokkal, ami Magyarországon jelenleg sok esetben be van tolva az undergroundba. Az egész projekttel, mert én a mainstream médiában folyamatosan jelen vagyok, több bulvármegjelenésünk van. Ez egy érdekes, kicsit úttörő dolog lesz.
– Hogyan készülnek a dalok? Miből inspirálódsz, akár a szövegek tekintetében?
– Az első három dal az, ami elkészült, az egyiknek a címe „Zaj a fejemben”. Ez arról szól, hogy az internetes kamuoldalak és mindenféle ilyen hatásvadász, like-vadász oldalak mennyi minden hazugságot nyomnak bele az éterbe, és ezáltal az embereknek a jókedvét szerintem teljesen lerombolják. Mindannyian tudjuk, hogy megkínoztak egy kiskutyát, felborult egy nyolcvanhetedik tankhajó, ezeket a dolgokat az folyamatosan így nyomja rá az emberekre, és nyomja le az emberek jókedvét. A „The Only Thing” a következő, ehhez videoklipet csinálunk, aminek egyébként Görgényi Fruzsina, a Barátok közt szereplője, és általam nagyon kedvelt színésznő lesz a főszereplője. Ez egy nagyon érdekes szerelmi témát dolgoz fel. Arról szól, hogy a mai világ, a közösségi média, a mobiltelefonok, az elektronikus világ hogyan változtatja meg a szerelmespárok kapcsolatrendszerét. Gondolok itt arra, hogy egész nap csetelnek, de nem hívják fel egymást két kedves szóra. Ez a dal egy olyan fiúról szól, aki epekedik egy lány után, aki semmi mást nem csinál, csak az Instagramon, meg a Facebookon posztol egész nap, és így bele van őrülve ebbe a világba.
– Ahogy a szavaidból kiveszem, fontos számodra a zeneiség is és a szöveg is. Viszont ha a kettő közül választani kellene, melyik az, ami jobban meghatározza a dalokat?
– Ez pont nagyon érdekes. A Dirty-nél azt tudom mondani, hogy mindig a zene a fontos, a zene hamarabb el is készül. A szólónál meg pont ilyen vegyes az egész. Nem tudnék ott választani, mert nyilvánvalóan nem tud az egyik a másik nélkül járni. Én régen megkaptam azt a kritikát, hogy nagyon sok szerelmes dalt írtam, ez egyébként azóta is így van. De a lényeg az, hogy a szólónál nagyon-nagyon koncentrálok a szövegre.
– Hogyan tudod a szólókarriert összeegyeztetni a közös munkával, vagy akár a hétköznapi teendőiddel?
– A hétköznapi teendőkkel nagyon egyszerűen, hiszen szerencsére van egy menedzsment, és egy sajtóirodám. Adta magát a lehetőség, hogy ezt is mi képviseljük, a kollégáimmal mi lássuk el ezeknek a projektnek az összes kampányát, vagy akár a menedzselését. A zenekarnál nyilván az a vezérvonal nekem az életemben. Nem szeretném, hogy a Dirty azért kevesebbet játsszon, mert mondjuk én szólóban megyek turnézni. Ebben nagyon-nagyon hálás vagyok a városoknak, illetve a művelődési központok szervezőinek, mert például Békéscsabán is úgy lesz, hogy egy nagyrendezvényen játszik a Dirty Slipper, és majd egy Csabagyöngyés koncert lesz a szóló. Tehát hogy ez a kettő nem üti ki egymást, hanem ahol például a Dirty Slippers turnéján van szabad hely, oda megy el a szóló fellépni.
– Milyen a kapcsolatod a közönséggel? Mennyire fontos az ő visszajelzésük? Egyáltalán kapsz-e visszajelzéseket így a szóló dallal kapcsolatban?
– Imádom őket. Nem is értem azokat a zenészeket, akik nem mennek ki bandázni a rajongókkal, meg a közönség elé. Én olyan szinten szeretem a rajongóinkat, hogy amikor kész vannak a szólódalok, ilyen titkos SoundCloud linkeken átküldöm nekik, hogy hallgasd meg az új dalom, jobb lett-e, mint az előző, vagy ilyesmi. Vannak a zenekarnak minden régióban szuperrajongói, akik a kezdetektől velünk vannak, és nagyon adunk a szavukra. Volt rá példa, hogy ők azt mondták: ez a dal nem lett jó. Azt nem is raktuk fel a lemezre.
– Hogyan tudnak elérni akár a rajongók, akár a szervezők?
– Nagyon egyszerű a dolog. Szerencsére annyit játszott már a zenekar, hogy nagyon sok esetben visszahívják a produkciót. Emellett természetesen új városokra is fókuszálunk. Egy zenekar mindig fel tudja mérni, hogy hol gyengébb még az érdeklődés, és azokat mindig megpróbáljuk a turnén betenni a programba. Nálunk szerencsére kialakult egy olyan nézőpont, hogy én mindig belegondolok abba, mi a fesztiválon a megrendelő igénye, és azt próbáljuk teljesíteni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy bizonyos rendezvényeken, ha mi azért jutunk be, mert nyolc éve a Republik mögöttünk szilárd bástyaként ott áll, akkor igenis el fogunk játszani három Republik dalt. Cipő miatt is, a Republik miatt is, meg a közönség miatt is. Nagyon sokan keresnek minket, és ennek borzasztóan örülök. Soha nem volt még olyan, hogy elmentünk egy fesztiválra, és azt mondták, hogy gyerekek, nem kell ez többet ide.
– Min dolgozol most? Említetted, hogy már készülőben van az új dal, az új klip.
– Nagyon boldog vagyok, mert a Ritók-Filip Áron barátom fogja forgatni a klipet. Együtt találtuk ki azt, hogy a szabadkígyósi kastélyban forgatjuk, amit nagyon-nagyon kedvesen rendelkezésünkre bocsátottak. Ez egy jó sztori, illetve imageklip, és egy történelmi helyszínen játszódik, szerintem annak van egy ilyen plusz töltete.
– A csabai közönség mikor láthat téged szólóban is itt a színpadon?
– Szólóban ősszel, viszont a zenekarral lesz július 19-én, a főtéren egy nagykoncertünk, ami tavaly is nagyon jól sikerült. Remélem, hogy idén is úgy lesz. Nyilván új zenékkel jövünk, de még az is elképzelhető, hogy például a Dirty-vel azért egy-két szólódalt is el fogunk játszani.
