A Békéscsabai Napsugár Bábszínházban a 2017-2018-as évben is számos produkcióval várják a bábszínház szerelmeseit. Lenkefi Zoltánnal, a bábszínház igazgatójával az évad kezdetén beszélgetett a 7. Tv Művészbejárójában Szabó Rita műsorvezető.
– Hogyan döntik el, hogy milyen műsortervvel állnak elő az adott évadra? Milyen szempontokat vesznek figyelembe?
– Szerencsére van egy nagyon kedves kolléganőm, akit úgy hívnak, hogy Csortán Erzsébet. Ő a művészeti vezetője a bábszínháznak, és lényegében együtt végigbeszélgetjük az egész évadot. Vannak különböző ajánlataink természetesen különböző rendezőktől, olyan megvalósítóktól, akikkel már régóta együtt dolgozunk, és ez alapján próbálunk keresni egy tematikát, vagy próbálunk keresni összefüggést az előadások között. Idén is így állt össze a játékrend. Lényegében nagyon egyszerű dolgokról van szó. Most például a különböző gyerekproblémák, vagy a gyerekekkel kapcsolatos lelki, fizikai kérdések vannak a középpontban. Tehát vannak benne olyan előadások, amelyek erre kérdeznek rá, és erre adnak valamilyen választ.
– Milyen darabokkal, illetve hány előadással készülnek az idei évadra?
– Idén négy új előadást láthat a közönség. Az első egy úgynevezett kis állatmese, ami a Titokzatos jóbarát címet viseli. Nagyon röviden arról szól, hogy van egy oroszlán és van egy víziló, akik jóbarátok, de az oroszlán keresi a nagyon jó jóbarátját. És egy jóslat folytán megtudja, hogy az ő jóbarátja az a hippopotamus. Mivel a hippopotamus és a víziló gyakorlatilag ugyanazt jelenti, el tudjuk képzelni, hogy milyen fajta problémákba ütközik bele. De ott a lényeg, tehát mindennek a lényege folyamatosan a barátság szó, és a barátságról alkotott képünk bővítése. Lehet például egy kígyóval barátkozni, de az nem biztos, hogy annyira barátságos lesz majd velünk, és a többi, és a többi. Rengeteg ilyen állattal megismerkedhetnek, és a barátságnak különböző formáival természetesen.
– A daraboknak mindig van mondanivalójuk a gyerekek számára. Mi a tapasztalat? Ez az üzenet a bábszínházon keresztül mennyire jut el a gyerekekhez?
– Abszolút. Egyébként nagyon érdekes, régebben játszottunk egy olyan előadást, amiben 180 darab kocka volt. Csak a kockákkal játszottak a színészek, különböző jelenetek voltak egymás mögé fűzve, és megrökönyödést szült a felnőttek között, hogy ez hogy néz ki: a gyerekek semmilyen bábot nem látnak a bábelőadáson. De hetekkel később elkezdtek a gyerekek rajzolni. Mindenkit kérünk folyamatosan, hogy rajzoljanak, küldjék nekünk a rajzokat, mert abból mi is tanulunk. A gyerekek megrajzolták ezeket a jeleneteket, és nem kockákkal, hanem gyakorlatilag azt, amit ők beleláttak az előadásba. Ez rendkívül érdekes dolog szerintem, hogy a gyerek fantáziája sokkal többre becsülhető, mint amennyire mi gondoljuk. Sokkal jobban látnak dolgokat, mint ahogy mi. A felnőttek egy kicsit már ebből a látásból is „kinevelődtek”, a gyerekek még nem.
– Lesz-e valami különlegesség az idei évadban?
– Igen, csinálunk például egy Petőfi Sándor műve alapján előadást. Ez „A helység kalapácsa” című kis „borzalom”. Azért mondom borzalomnak, mert én már látom magam előtt az egészet. Ugyanaz a rendező fog velünk dolgozni, aki a Rongy Elek című előadásnak a rendezését is vállalta, és már tudom előre, hogy egy ilyen vásári komédia, egy fantasztikus, fergeteges dolog fog születni belőle. De például lesz egy olyan előadásunk is, amit egy vendégpáros, vendégrendező és színész fog játszani. Ennek az a címe, hogy Kamrapocok. Az például az egyedüllétről, a magányról, egy valakinek, egy hozzátartozónak az elveszítéséről szól, és ennek a feldolgozásáról. Nekünk egyébként mindegyik érdekes, mert mindegyikkel úgy foglalkozunk, mint a saját gyerekünkkel. Tehát minden egyes előadást felépítünk, összerakunk, nagyon komolyan dolgozunk rajta, és aztán próbáljuk figyelni a közönséget, hogy hogyan reagál.
– A bábszínház jobbára a gyerekeknek szól. Viszont volt próbálkozás arra is az elmúlt években, hogy felnőtteknek szóló darabot mutassanak be. Idén terveznek valami hasonlót?
– Felújításokat tervezünk, igen. Mary és a tenger című előadásunkat a bábfesztiválra, év végére szeretnénk felújítani. Természetesen mindig tervben van. Most például Csortán Zsóka csinál egy Senki madara című előadást, ami szintén felnőtteknek is szól. Egyébként hozzá kell tennem, hogyha jobban belegondolunk, a bábsíznház nemcsak gyerekeknek szól. Nagyon sok esetben van olyan, hogy a felnőttek is nagyon jól szórakoznak ezeken az előadásokon, mert természetes, hogy mi felnőttként dolgozunk, és felnőtt aggyal készítünk előadásokat Természetes az is, hogy benne marad olyan, ami felnőtteknek való. Természetesen nem obszcén vagy bármilyen ilyen jellegű dolog, hanem felnőtt gondolatok. Ez egy gondolkodásmód. Ha erre valaki tud reagálni, és elkezdi érdekelni, akkor felnőttként is jár. Nagyon sokan járnak felnőttek, apukák, anyukák, nagypapák, nagymamák, rengetegen vannak, akik jönnek hozzánk.
– Az előadáson kívül terveznek-e más programokat a 2017/18-as évadra? Említette Ön is, hogy rajzokat szoktak beküldeni. Esetleg valami más jellegű program várható-e?
– 2018-ban is lesz bábos drámaíróverseny. Most az egyik újdonság az, hogy Békéscsaba 300 éves lesz jövőre, és ehhez a programhoz próbálunk úgy csatlakozni, hogy egészen 1968-tól a Népújságból, aztán a Békés Megyei Hírlapból keresünk majd olyan cikkeket, amik Békéscsabáról szólnak. Ezzel egy picit olyan történeteket létrehozva a színházban, ami a városunkhoz kötődik. Illetve lesz később a nemzetközi bábfesztivál, amit már most nagyon nagy erővel tervezünk. Ez már a tizenhetedik, és a város segítségével nagyon sok dolgot szeretnénk megvalósítani a fesztivál három napja alatt.
– A bábfesztivál kapcsán esetleg körvonalazódtak-e már a programok?
– Igen, sok olyan bábszínházi előadás van, amelyeket nem láthatott még az itteni közönség. De rengeteg külföldi ismerős is van. Bécsben jártam nyáron, és ott a Schönbrunni kastélynak a marionett színházával beszéltem pár szót, őket is próbálom meghívni a következő fesztiválra. Igyekszünk olyan dolgokat összehozni a bábfesztiválra, amelyek nemcsak a szakma számára, hanem a közönség számára is érdekesek. Például ilyen klasszikus marionett színházat nagyon keveset lehet látni Magyarországon. Nem nagyon szeretik, mert nagyon bonyolult mozgatni, tehát nagyon nehéz a színházak számára ezeket betanulni. Itt viszont ők ezt évtizedek óta csinálják, hiszen a Schönbrunni kastély látogatóközpontként működik, és benne ez a bábszínház szintén egy látogatható, megtekinthető kuriózum. Nagyon sok kapcsolatunk van más színházakkal. Magyarországról rengeteg olyan kollegánk van, akik külföldön járnak. Ők természetesen ajánlanak különböző előadásokat, tehát nem vagyunk nehéz helyzetben.
– Említette a marionett előadásokat, hogy itt nem a legnépszerűbbek, pedig ha belegondolunk, a bábszínház hallatán sokaknak pont ezek az előadások jutnak eszükbe.
– Igen, ez egy nagyon nehéz technika. Abból fakadóan, hogy zsinóron lógnak a figurák, nagyon esetleges mozgásokra képesek. Ha nem avatott kéz kezeli a figurákat, akkor nagyon esetleges maga a mozgás is. Tehát nagyon hosszú ideig, éveken keresztül gyakorolják ezeknek a mozgatását a bábosok, sok tudás kell hozzá.
– Milyen az érdeklődés az új évad iránt?
– Hál Istennek nagy az érdeklődés. Lényegében nincsen megkötve a kezünk, tehát annyi előadást játszunk, amennyi érdeklődő van, várunk mindenkit szeretettel. Akár általános iskolásokat, de óvodásokat is. Van egy bérlettípusunk, amit kifejezetten kisóvodásoknak játszunk, azoknak a kiscsoportosoknak, akik még beszoktatósok, hogy ők se maradjanak le. Három alkalommal óvodákba is ki tudunk menni, és három alkalmas bérletet vásárolhatnak ott is a kedves szülők, óvónők, gyerekek, akik szeretnék.
– Végezetül mikor és melyik darabbal fog indulni az új évad?
– Október hetedikén lesz az első bemutató, ez egy szép szombati nap. Délután 4 órakor a Titokzatos jóbarát című előadást láthatják majd.
