– Laci, te tényleg, milliomos vagy? – Ne hülyéskedj már! – De ezt a Facebookon olvastam. – Alig várom, hogy márciusban leteljen az adósságom. (Közben egy úr a háttérben azt kérdi: „Laci, jöhet egy doboz?”. „Jöhet!”)
Siti Laci a ’70-es évek végétől, körülbelül 10 esztendeig a vasúti restiben szakácskodott. Majd egy nagykerben pár évet targoncázott; azt követően a városi szemeteskocsikon, kemény 9 évet szörfözött. S miután egyszer beázott a térde, felhagyott azzal a fakír melóval.
Jelenleg, nappal egy szelektív hulladékgyűjtő cégnél rakodó, és amikor leteszi az utolsó bálát, szinte át sem öltözik – csak magára rántja a sárga/piros szelektívlacis pólóját –, rápattan a háromkerekűjére, és irány a körút, amely általában este 10-ig is eltart. A hétvégéken pedig egésznap tart eme másodállása.
– Még kukáskocsis koromban láttam – meséli –, hogy az emberek egy csomó, hasznos dolgot kidobnak. Majd rájöttem, hogy sok minden megmenthető; mi több, bizonyos hulladékot értékesíteni is lehet. Ma már egyáltalán nem tudom eldönteni, hogy pusztán a keresetkiegészítés, vagy a megszállottság hajt. Noha, ahogy fentebb mondtam, van egy jó nagy hitelem, és a kocsira is kell költeni, mert mindig éri valami csapás. A múltkoriban például a bal első kerekem durrdefektet kapott, és lógott is a nyelvem, mire hazatoltam. De mindenesetre 25 éve nem bújtak még úgy elő a csillagok az égen, hogy ne indultam volna el.
Többször talált a hulladékgyűjtőkben kétszáz éves könyveket; a csúcsfogása azonban úgy 10 éve történt: amikor az egyik kukát kiborította a kocsiba, egy reklámszatyor kiesett a földre. Visszadobta, és megint leesett. Majd rászólt: „miért ficánkolsz, tán pénz van benned?”. És amikor kinyitotta, azt látja, hogy egy tízezres nagyon is azt akarja, hogy gyámsága alá vegye.
Majd őszintén megvallja, a házassági intézményformát nem neki találták ki; viszont nyomban büszkén hozzáteszi: a nagylánya révén kétszeres nagypapa.
Amikor rákérdezek, hogy lehet az, hogy e felettébb hasznos tevékenységét, eddig még semmilyen felső szerv nem értékelte? (Itt elsősorban nem a plecsnikre gondolok, amit az ember otthon betesz a vitrinbe, hanem nyilván, egy szimbolikus, laza hátba veregetés is jót tenne kicakkozott lelkének.) – Ugyanis – teszem hozzá –, ez egy abszolút nyugat-európai, humanitárius-szamaritánus minta: a veszélyes hulladékot a legmegfelelőbb helyre szállítja/adja be. De a kérdésemen Laci csak elmosolyodik.
Nyaralni viszont még soha nem volt. Noha fiatal korában maximum az atlétikai edzőtáborok voltak a nyaralások, de ott ráadásul még jól meg is hajtották. Leginkább a kalapácsvetésben jeleskedett: „A” válogatott kerettag volt, sőt, az Eb-keret be is beválogatták, csak sajnos a derékfájdalmai miatt már nem juthatott ki Hollandiába. És 1984-ben orvosi javaslatra végleg a szögre akasztotta a kalapácsot.
Bonus extra: – Szoktak kedveskedi neked a szép asszonyok? – Még fiatal nők is! – És? – De nincs időm, haladni kell!
Marci
