Január 18-án Békéscsabán is kezdetét vette az ökumenikus imahét, amelyhez az ország számos településéhez hasonlóan a város keresztény felekezetei is csatlakoztak. Az egyhetes programsorozatot a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa fogja össze, a központi nyitóalkalmat Budapesten, a Kálvin téri református templomban tartották. Békéscsabán évek óta élő hagyomány, hogy az imahét során minden este 17 órától más-más templomban, különböző felekezetek lelkipásztorainak szolgálatával tartanak istentiszteletet.
Az ökumenikus imahét idei igei és lelki hátterét az ősi örmény apostoli egyház állította össze. A programsorozat 2017 óta kiemelten foglalkozik az üldözött keresztények helyzetével is, hiszen napjainkban világszerte mintegy 28 országban, közel 300 millió keresztény él üldöztetésben. Az alkalmak középpontjában minden este a krisztushívők egységéért való közös imádság áll: nem a felekezeti különbségek, hanem az összetartozás hangsúlyozása.
Az idei imahét mottója Pál apostol efezusiakhoz írt leveléből származik: „Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is.” (Ef 4,4). Az igehirdetések az Efezusi levél negyedik fejezetének versei köré épülnek.
Békéscsabán a nyitó istentiszteletnek a jaminai evangélikus templom adott otthont, majd a hét folyamán többek között a baptista imaházban, az ortodox, a katolikus, a református és az evangélikus templomokban folytatódtak/-nak az alkalmak. Kedden este az evangélikus kistemplomban tartott istentiszteleten az egyházak püspökei is jelen voltak.
Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke kiemelte, hogy nagyon sokféle úton járnak a keresztyének, a keresztény felekezetek, de bármely felekezethez is tartozzunk, Krisztus ügye az, amely mindnyájunkat meg kell, hogy határozzon, amely megérint bennünket, ahogyan ennek az imahétnek a kezdő alkalmain már hallhattuk: hogy elhivatásunkhoz méltóan járjunk.
– Ahhoz az elhivatáshoz méltóan, amellyel Isten szólított meg bennünket, és indított el egy új úton, mert mindnyájan egyformán azért tartozunk Isten gyermekei közé, mert Ő az, aki megszólított bennünket. Nem mi vagyunk azok, akik kiérdemeltük ezt, akik sokat tettünk érte, hanem Ő az, aki elénk jött az Ő szeretetével, és ezt tapasztaljuk meg, és ezt az egységet ünnepeljük ilyenkor, a Krisztusban való egységünket – mondta.
Hol tart most az egység a felekezetek, egyházak között?
– Gyülekezeti lelkészként az elmúlt immár több mint harmincéves szolgálatom során, aztán itt Békéscsabán esperesi szolgálatom alatt, és püspökként is az elmúlt nyolc esztendőben azt éltem meg, hogy tudunk együtt dolgozni. Hogy nem csak látszat az, ami összetart bennünket. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek olykor viták, hogy nincsenek olykor különbségek, amit esetleg másként látunk. De ebben a mai világban, amikor nincsen üldözöttebb vallás a kereszténységnél, azt gondolom, mindnyájan érezzük, hogy sokkal több az, ami összeköt bennünket, mint ami elválaszt – fejtette ki Kondor Péter.
Fekete Károly, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke úgy látta a programkört, mint egy alkalmat arra, hogy megmutassák: lehetne így is csinálni akár egész esztendőben.
– Erre a nyolc napra nagyszerű dolog összegyűlni, egymás hite által épülni, erősíteni egymásban azt az igazságot, hogy aki Jézus Krisztus felé tart, az egymás felé is közeledik.
– Azt gondolom, hogy sokkal több az, ami összeköt bennünket, és még a határokat sem mondanám olyan élesnek, mert nagyon sok minden közös bennünk. Hiszen a keresztény hitünkben a keresztségtől kezdve, az Úr imádságán át, az apostoli hitvalláson keresztül maga a Szentírás összeköt bennünket, és ez a centrum. Ami ehhez járul, ott vannak olyan történelmi vagy olyan hagyománybeli dolgok, amelyekre másként tekintünk az egymás hagyományában, szokásrendjében, de így mégis testvérként tudjuk elfogadni egymást, és ennek jó íze van – fejtette ki Fekete Károly.
Kiss-Rigó László szeged-csanádi katolikus püspök így szólt a hívekhez, megjelentekhez: – Kedves Testvérek! Hálásan köszönöm a házigazdáknak és Istennek, hogy ismét összehozott bennünket ezen ünnepélyes alkalomra, ahol „ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben...” – mondja Jézus – „...ott vagyok veletek”. Jézus itt van velünk.
– A történelem folyamán sajnos megtapasztaltuk, hogy más utakon járunk, valamikor még konfliktusok is voltak köztünk. Mindez bűnbánatra, önvizsgálatra, mindannyiunk megújulásra késztet. De adjunk hálát Istennek, a történelem urának, hogy egymásra figyelhetünk, egymástól tanulhatunk, egymást kiegészíthetjük, bátoríthatjuk, és közösen tehetünk nagyon sokszor tanúságot Krisztus mellett. Krisztus felé haladunk, Őfelé akarjuk vinni az embereket, és nálunk biztos, hogy a tökéletes egységet megvalósítjuk majd. Addig is törekszünk az egységre, és tudnunk kell, hogy nem mi, hanem Ő munkálja igazán az egységet bennünk – mondta a közösségnek Kiss-Rigó László.
– Jézus nem békét kíván nekünk, hanem békét ad, mégpedig hatékonyan nekünk. Ez egy nagy különbség. És az a béke, amit Jézus ad, nem az a béke, amiről a világ beszél, ami a köztudatban van az emberek között. Jézus nem arról a békéről beszél, ami megvalósul vagy fennáll akkor, ha nincs fegyveres konfliktus mondjuk a világban, vagy nem arról a békéről beszél, amelyet megtapasztalhatunk, ha nem vagyunk senkivel sem gyűlöletes konfliktusban, vitában, elmérgesedett vitában, hanem arról a békéről, amelyet Ő hozott és amelyet csak Ő tud adni, belső békéről, amelyet megkaphatunk Tőle minden külső körülménytől függetlenül – zárta gondolatait a püspök.
Galéria
