Legutóbb a Csabagyöngye központjában mutatkozott be a békéscsabai származású Ábelovszki Róbert, aki jelenleg Budapesten él. Egy korábbi beszélgetésünkkor úgy fogalmazott, hogy identitásának meghatározó része Békéscsaba. Legutóbbi tárlatáról, illetve a sportról beszélgettem vele.
– Hogyan foglal helyet életében az alkotás?
– Gyerekkorom óta meghatározó foglalatosság ez, amit kamaszkoromban megerősített a sok pozitív visszajelzés. Viszont nem a Magyar Képzőművészeti Egyetemre mentem tovább tanulni, hanem Szegedre, a pedagógusképző rajz- földrajz szakára. Itt is remek tanárok voltak, akiktől technikai és gondolati egyediségeket tudtam tanulni.
– Hogyan függ össze az edzés és a művészet?
– Általában váltakozva csinálom a kettőt. A napom elég zsúfolt, tanítok egy magán művészeti iskolában, edzéseket is tartok, majd a magán alkotásokkal, amikből a Csabagyöngye Kulturális Központban is lehet párat látni, este foglalkozom.
– Novák Attila képzőművész- vizuálpedagógus úgy fogalmazott a békéscsabai tárlatáróll, hogy bár a kiállítás címe Kerengő kiállítótér, ő inkább az Ábel a pixelrengetegben címet használná. Úgy fogalmazott, hogy Ábelovszki Róbert olyan vizuális gondolkodó, aki a gondolatait mobiltelefon applikáció segítségével készíti el, amelyet számítógépes technikával dolgoz át. Megtévesztő a munkáiban az, hogy a digitális felületen olyan gesztusokat, manuális értékeket tud felvinni, ami teljesen úgy néz ki végeredményben, mint egy hagyományos grafikai vázlat. Milyen technikával dolgozik?
–A munkáim digitális képek, festmények, kollázsok. Számítógépes grafikával dolgozom. Sokat kísérleteztem a szoftveres lehetőségekkel és magam is meglepődtem, mennyire jól illik a gondolatvilágomhoz, vizuális érdeklődésemhez ez az egész. A manuális rész is megmaradt, hiszen konkrétan rajzolok, festek a képek egy részén, de ez is digitális eszközökkel történik. A szoftverek inkább bővítik a mozgásteret, néha véletlenül is új utakat jelölnek ki, az egyik felfedezés sokszor vezet el a másikhoz
– Honnan jött a téma feldolgozása?
– Maguknak a képeknek a gondolatiságát nehéz szavakban megfogalmazni. Az esetek többségében egyfajta tudattalan alkotói folyamat, nagyon sok, főleg vizuálisan rögzült emléknyom rétegei kerülnek egymás mellé, egyfajta saját képi rendet, magánuniverzumot alkotva. A befogadóra bízom az értelmezést, már ha szükség van egyáltalán értelmezésre. Ha megérinti a nézőt egy-egy képem, akkor örülök. Egy-két esetben fordul csak elő, hogy valamilyen konkrét dologhoz köthető az alkotás, ilyenek például a Filozófusok sorozat.
– Mit szeretne mondani a képeivel?
– Konkrét üzenetem semmiképpen nincs, társadalmi mondanivalóm is csak erősen közvetett módon. Egyetlen célom van csupán, illetve inkább vágyam: lehetőleg mindenki legyen nyitott a képzőművészeti alkotásokra, folyamatokra.
– Rendszeresen vesz részt kiállításokon?
– Nem jellemző, több okból sem. Nem vagyok „hivatásos” képzőművész, főállású tanár, edző vagyok. Az alkotómunka persze fontos számomra, jóval több hobbinál, de alkotni sincs annyi időm, mint amennyit szeretnék, az alkotások utógondozására végképp kevés az energia. Itt mondanék köszönetet a Csabagyöngye Kulturális Központnak, Mitykó Györgynek és Novák Attila képzőművésznek, vizuálpedagógusnak, hogy megteremtették ennek a kiállításnak a lehetőségét. Az az igazság, hogy belőlem látványosan hiányzik az önmenedzselés attitűdje. A leggyakoribb megjelenési fórumom a nevezetes közösségi oldal, ami persze nem pótolhatja a kiállítóterem hangulatát, adottságait. Már csak ezért is érdemes megnézni a jelenlegi kiállításomat.
