A harminchat fős, pénzügyi tagozatos osztályból huszonnégyen jöttek el az ötvenéves osztálytalálkozóra. Öt egykori osztálytársukat már nem köszönthették személyesen, néhányan pedig időközben teljesen eltávolodtak a régi közösségtől. A többiek viszont ott ültek egymás mellett, és egy pillanat alatt előkerültek a régi történetek.
Az osztályt annak idején Kiszely János tanár úr vezette. A Közgében kapott pénzügyi képzés pedig sokuknak valóban útravalót adott. Többen főiskolán, egyetemen tanultak tovább, pénzügyi és számviteli területen szereztek diplomát, majd hosszú éveken át ugyanabban a szakmában dolgoztak. Az osztály nagyjából nyolcvan százaléka később sem szakított a pénzügyi világgal.
Volt, aki Békéscsabán vagy a megyében maradt, másokat a főiskola után Budapest csábított el. Akadt, aki pedagógus lett, más egészen más pályára került, de az egykori közgés évek emléke mindannyiukban megmaradt.
A találkozónak külön pikantériát adott, hogy a Közgé nemrég ünnepelte fennállásának századik évfordulóját is. A békéscsabai Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Technikum centenáriuma jó alkalom volt arra, hogy az iskola múltját felidézzék. Ebben a múltban pedig ott vannak az egykori diákok is – köztük a most találkozó 4/A.
Az ez-közgéseknek azötven évvel ezelőtti középiskolás időszakból egy sor történet jutott az eszükbe- Közülük az egyik legemlékezetesebb a balatonszárszói építőtábor.
Egyennyakkendő
Az osztály és évfolyamuk az elsők között vett részt a balatonszárszói üdülő építésében. A nyári táborban katonai sátrakban laktak, reggel pedig – valószínűleg nem mindig kitörő lelkesedéssel – munkába indultak. A lányok többek között őszibarackot szedtek, a fiúk pedig Irányi Dezső (Dodó bácsi), illetve Domokos Tamással az üdülő alapjait ásták. Általában kora délutánig dolgoztak, aztán viszont ott volt a Balaton.
És ez azért már más megvilágításba helyezte az egészet. A munka után jöhetett a strand, a fürdés, a barátok és persze minden, ami egy középiskolás nyári táborát emlékezetessé teheti.
A megkeresett pénz egy részét az iskola a balatonszárszói üdülő építésére fordította. Az első évben a bevétel 80 százalékát, a másodikban 70-et, a harmadikban 60-at, az utolsó évben pedig 50 százalékot.
Mai fejjel ezt talán furcsán nézzük. Az egykori közgések azonban nem úgy emlékeznek ezekre az évekre, mint valami nagy szenvedésre. Inkább kalandként.
A középiskolás évek más változást is hoztak. A Közgében ekkor vezették be az egyenruhát, amelynek megtervezésében az iskola tanárai is részt vettek. Akkoriban ráadásul még jellemzően lányok jártak az intézménybe. Később, az informatikai képzések megjelenésével egyre több fiú is megjelent az iskola padjaiban.
Az ötvenéves találkozón természetesen a régi tanárok neve is előkerült. Volt, akinek a szigorúsága maradt meg emlékként, másokra inkább szeretettel gondolnak vissza. Ötven év alatt sok minden történik az emberrel. Munka, család, költözés, sikerek és veszteségek. Egykori osztálytársak is eltűnhetnek egymás életéből. Aztán egyszer csak újra ott ülnek egy asztalnál.
A Közgé százéves történetének ők is részei.
