Tulajdonképpen egy meccs a Csabai Garabonciás Napok végkifejlete is – hiszen a számos megmérettetés végén, mindig a legjobb, a leggyorsabb, a legügyesebb induló győz.
A 15 éve, a város által megálmodott Középiskolai sportparádé hat éve beépült a Gara-kavalkádjába. Idén szerdán délben zajlott, az eső miatt azonban a főtér helyett a Csabagyöngyében.
Kora reggel a Refire-osok (Andrássy suli) a parádé előtt, még a főtéren gyúrtak. Számos embertpróbáló, saját súllyal végzett gyakorlatokkal vetélkedtek: guggoltak, fekvőztek, plankeltek.
Néhány buzdító gondolat a soha véget nem érő plank-bajnokságból: „A kosarasoknak nagyon megy!” „A táposok is bírják!” „Gyerünk csajok, mossátok le a fiúkat!” (A mini bajnokságot Kiss Dorottya 5 perc 25 másodperccel nyerte meg.)
Majd hamarosan hat iskola – Andrássy, Evangélikus, Gészi, Közgé, Szlovák és Vízmű – részvételével megkezdődött a főprogram is. Illetve ahogy fentebb említettem, elkezdett esni.
Galéria
„Esőtáncoljunk!” – dobta fel valaki az ötletet; „Közgé, a fa alá!” – érkezett egy másik ukáz.
Miután veszélyessé vált a pálya, így a program átparádézott a Gyöngyike nagytermébe, ahol kapitánylabdáztak a diákok.
A játék a kiütős 1.2-es verzéje. Akit kiütnek, az lejön a pályáról, átmegy a másik térfél mögé, és hátulról kiütheti az ellenfél játékosát. (Olyan, mint egy Bud Spencer mozi, akit kupán vágnak, néhány perc múlva újjáéled.) A végén az a csapat/iskola veszít, ahol elfogynak a játékosok.
Jó kis meccsek voltak.
Régen minden jobb volt.
De jó nekik, nekünk nem volt ilyen programunk…
