Az M44-es gyorsforgalmi út építéséhez kapcsolódó megelőző feltárások során került elő júliusban, Csabacsűd határában egy előzetes feltételezéseink szerint a késő bronzkor legvégére, a kora vaskor legelejére datálható kerámia lelet. Az ásatást a lelőhelyen a Munkácsy Mihály Múzeum régészei végezték.
A kerámia érdekessége, hogy meglepően ép állapotban, egyben, fejjel lefelé került elő egy vele megegyező korú objektumból (épületből). Az ehhez hasonló épségű kerámiák rendkívül ritkának számítanak, jellemzően maguk a régészek is csak a több mint száz évvel ezelőtti ásatások anyagaiban, a múzeumok raktáraiban találkoznak ehhez hasonló szépségű leletekkel. A szokatlan pozíció unikális jellegét mutatja, hogy a Munkácsy Mihály Múzeum egyetlen régésze sem találkozott korábban hasonló „szituációval”.
Maga a kerámia egy nagyjából 60 cm magas és 50 cm széles úgynevezett hombár, azaz gabonatároló edény lehetett. Ez az edényforma az első kárpát-medencei földművelőkkel, a Körös-kultúrával jelenik meg 8000 évvel ezelőtt, közelebbi előképeit a Balkánon, távolabbi párhuzamait a Közel-Keleten találjuk meg. Maga a fazekasság is fontos szerepet játszott a földművelés elterjedésében, hiszen hatékonyabbá tette a kenyérgabona és a következő évre szánt vetőmagok tárolását. Ezek jelentőségét mutatja, hogy a hombárokat gyakran védelmező, „isteni” motívumokkal látták el, maguk is tisztelet tárgyát képezték, hiszen az életet magát jelentették és jelképezték.
Az általunk talált edény egy másik, kiemelkedő jelentősége, hogy egy olyan korszakváltás emléke melyről igen kevés adat áll rendelkezésünkre. A vaskorszak beköszönte a Kárpát-medencébe közel hasonló jelentőséggel bírt, mint korábban a földművesség elterjedése. A kelet felöl a Kárpát-medencébe özönlő sztyeppe vidéki lovas népesség vas eszközei és elsősorban fegyverei révén hasonló fölénnyel rendelkezett a helyi bronz eszközöket és fegyvereket használó falusias életmódot folytató földműves lakossággal szemben, mint a 15-16. században Amerikába érkező lőfegyvereket ismerő és használó spanyol és portugál hódítók a helyi, legfeljebb kőfegyvereket ismerő indián őslakossággal szemben. Ez, a történelmi mértéket nézve meglepően gyorsan lezajló hódítás és kultúraváltás eredményezi, hogy az időszakból meglepően kevés települést ismerünk, mely részben betudható a hódítók nomád jellegű életmódjának és a korábbi lakosság eltűnésének, beolvadásának is. A hombár és a hozzá kapcsolódó objektum egyike lehet azon kevés telepnek, mely a korszakról árulkodik, biztosat azonban majd csak a természettudományos vizsgálatokkal történő laboratóriumi korszak-meghatározás után állíthatunk.
Nagy Balázs régész
Munkácsy Mihály Múzeum
