– Mit tudsz arról, hogy miképp kerültél ebbe az illusztris csapatba? Noha, aki itt Békésben ismer, szerintem egyből azt kérdezné, hogy miért csak most?
– Egy hete felhívtak, hogy valaki felterjesztett erre a díjra, majd elfogadták a jelölésemet. De fogalmam sincs, hogy kijelölt; még az sem biztos, hogy a megyéből.
– Mikor kezdődött ez a csudás missziód?
– 17 éves koromban, az év utolsó három napján kimaradtam a suliból, a hátamra vettem a táskámat, és elmentem az egyik erdélyi gyermekotthonba önkéntesnek. És tulajdonképpen azóta nincs megállás.
– Mi volt az a momentum, ami alapján eldöntötted, hogy ez az utad?
– A reménytelenségben is segíteni meglátni a reményt… Az önkéntesnek nem azt kell látni, hogy mi van most, mert akkor együtt fogunk sírni, hanem azt, hogy ebből a gyerekből mi válhat. Ez az, ami mindig arra késztett, hogy bármennyire nehéz, induljunk el, csináljuk.
– Azóta számtalan akcióban részt vettél. Megemlítenél néhányat?
– Rendszeresen szerveztünk/szervezünk táborokat gyermekotthonokban, árvaházakban. Tapasztalatszerzésből egy évet kihagytam az egyetemen, és beálltam önkéntesnek Böjte Csabáékhoz. Évente több száz mezítlábas gyermek lábára kerül cipő, a nyár végén tanszercsomagokkal látja el a gyerekeket. A Szeretet-fa adománygyűjtésünk során az egyik kárpátaljai gyermekotthonnak két évre vásároltunk elegendő tűzifát. Karácsony előtt pedig arra bátorítunk mindenkit, hogy a Szeretet-csomagokon keresztül váljanak egy-egy szegény körülmények között élő gyermeknek a Karácsonyi Angyalává.
– Sűrűn kérik a segítségedet?
– Mondhatni napi szinten keresnek. Ha tudok, akkor mindig jó szívvel segítek, ha viszont nem, akkor átirányítom őket a speciális szervezetekhez. De itt mindig van egy kiló rizs, egy liter étolaj, néhány májkonzerv, amit ki tudok adni. Szerencsére mindig akad támogató, akiktől tartós élelmiszert kapunk, ami krízishelyzetekben nagy segítség.
– Van egy konkrét telephelyed, amit kvázi raktárként használsz?
– Az otthonomban van egy helyiség, amely ezt a célt szolgálja.
– Az emberek sokszor keresnek fel, hogy „Sanyikám, van egy jó kabátom!”.
– Igen, noha muszáj volt fókuszált gyűjtést csinálnunk, mert például heti szinten több mázsa ruhaadomány érkezett. Így arra a döntésre jutottunk, hogy ruhát bármelyik szervezetnél kapunk, tartósélelmiszert, tisztitó- vagy mosószereket azonban nem. Sőt, egyszer nagy tételben pelenkát és tápszereket vásárolt egy vállalkozó.
Szavazni ITT lehet! (Ne csak lájkoljatok, szavazzatok is!)
