Geröly Tamás triója csütörtök este is a műfaji határokon túlra invitálta a Meseház közönségét. Kováts Gergő szaxofonon, Ajtai Péter nagybőgőn, Geröly Tamás pedig dobon teremtett közös zenei teret, ahol a hagyomány nem múzeumi emlék, hanem eleven, folyamatosan alakuló tapasztalat.
A zenekar világában a jazz afroamerikai gyökerei, a magyar népzenei motívumok, a kamarazene finomsága és a szabad improvizáció szabadsága találkozik. Mindezt áthatja Szabados György szellemi öröksége, amely nem pusztán hivatkozási pont, hanem eleven inspiráció: egy sajátos zenei gondolkodás, amelyben a hagyomány és a kísérletezés egymást erősíti.
Geröly Tamás – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A koncert előtt a beszélgetés még egészen másfelé kanyarodott. Szóba került a csabai kolbász, a fesztiválok világa, a zenészek személyes élményei és persze a humor sem maradhatott el. Például a kolbász-hurka-cigányka triumvirátus harmadik pillérét valaki újmagyarkának keresztelte át. A kötetlen, nevetésekkel tarkított eszmecsere jól mutatta, hogy az improvizáció szelleme nem kizárólag a színpadon él: ott van a hétköznapi történetekben, a váratlan asszociációkban és a közös gondolkodásban is.
Aztán a beszélgetést lassan felváltotta a zene. Geröly Tamás bevezetőjéből kiderült, hogy az este Szabados György világához kíván közelebb kerülni. Elhangzottak a mestertől származó darabok, de a többi zenei anyagot is igyekeztek az ő szellemiségéből merítve, saját hangjukon megszólaltatni.
Nem a hagyományos amerikai jazz megszokott fordulatai kerültek előtérbe, hanem egy sokrétegű, szabadon lélegző zenei nyelv. A ritmus olykor szinte menetelő erővel lüktetett, máskor finomabb, töredezettebb mozgásba váltott; a hangszerek párbeszéde pedig újra és újra más irányba nyitotta meg a pillanatot.
Galéria
A Geröly Trió számára az improvizáció nem díszítés, hanem gondolkodásmód. Figyelem, reakció, kockázat és bizalom egyszerre: a zenészek úgy építenek közös világot, hogy annak minden részlete csak a megszólalás pillanatában válik véglegessé.
A Meseház Jazz-csütörtökének estéje így nem egyszerűen koncert volt, hanem találkozás egy szabad és sokrétű zenei hagyománnyal. Egy este, amely arra emlékeztetett, hogy a jazzben a múlt nem lezárt történet, a jelen pedig mindig új lehetőségeket tartogat.
