A Virginia State Gospel Chorale karácsonyi turnéja során a Csabagyöngyébe is ellátogatott. A 35 fős társulat filmbeillő, energikus, amerikai templomi hangulatot teremtett. Oláh Gergőre pedig, aki az est magyar sztárvendége volt, méltán lehettünk büszkék.
A kórus tagjai rendhagyó módon, a közönség sorai között, hangszeres kíséret nélkül indították el a show-t. A jó hangulat már az első perctől fogva érezhető volt. Talárhoz hasonló, díszes egyenruhában jöttek, arcukon széles mosoly, táncos mozdulatokkal tűzdelték tele az előadást. A kórusdalok között szóló produkciók is elhangzottak, melyek a legérzelmesebb oldalát mutatták meg a gospel műfajnak. Ugyanakkor nem uralkodtak el túlságosan a lassabb, megindítóbb dallamok, amint a kórus bekapcsolódott, ismét egy lendületes, energikus hangzássá olvadtak egybe a dalok.
A XX. század elejétől kezdve az amerikai felekezetek egyházzenéje máig óriási hatást gyakorol a világ zenei kultúrájára. Gyökerei a popzenéből indulnak, de a blues, a jazz műfajait és az ezekből kialakult modern zenék egész sorát felvonultatják. A koncerten elhangzott például a világszerte ismert és kedvelt, Walter Hawkins amerikai gospel-énekes, lelkész, Happy day (’Boldog nap’) című dala és a Joyful, joyful (’Örömteli’) című sláger is. Továbbá az amerikai gospel himnusznak is nevezhető nóta, a When the saints go marching in (’Amikor a szentek a mennyországba mennek’) is felcsendült, amit többek között Louis Armstrong is játszott.
A kevésbé ismert dalok üzenetét is átadták szívből szóló énekükkel, mely nem sokkal karácsony előtt nagyon aktuálisnak mondható: nem számít az anyagi, társadalmi helyzet, a bőrszín vagy a nem, mindenki egyformán Isten szeretett gyermeke. A szövegekben számtalanszor szerepelt például az amen (úgy legyen), a halleluja, (öröm és hála kifejezése Isten felé) a pray (ima), a gratitude (hála), a thank God (köszönet Istennek) kifejezés. Zenéjük által nemcsak az Isten felé fordulást hirdetik, hanem egymás empatikus megértését és elfogadását szorgalmazzák a hit, remény, hála és szeretet által.
Oláh Gergőre, aki az est vendége volt, méltán lehettünk büszkék. Ahogy ő maga is mondta, nem könnyű egy ilyen csodálatos hangokkal megáldott kórus után színpadra lépni és énekelni. Mégis nagyszerűen megoldotta, magyarul énekelte a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztivál elődöntős dalát a Tükör előtt-öt, és nagy sikerű slágerét, a Törj ki a csendből-t angolul és magyarul egyaránt hallhattuk a kórus kíséretével.
Van valami ősi, rituális energia abban, amikor sok ember egyszerre énekel és ritmusra mozdul. Eksztázishoz hasonló élmény, mely a hallgatót is csatlakozásra buzdítja. A 2 órás koncertet nem szakította meg szünet, így teljesen részévé válhattunk az eseménynek. A közönség együtt énekelt a kórus tagjaival, beleélte magát a ritmusjátékokba, magasba lendítette a kezét, ha arra invitálták és felállva tapsolt, mert annyira nagy hatással volt rá a produkció.
A feltörő taps záporesőként hullva erősödött, míg végül vastapsba torkollott. Ez a taps nemcsak az elismerés hangja volt, hanem ráébresztett minket arra is, hogy vissza kell térnünk a mindennapokba. Úgy gondolom, az est után mindenki magával vitt egy kis darabot a kórus hitéből, vidámságából, szívünkben pedig már ünnepi hangulattal távoztunk.
