– A szlovákság életében mennyire fontos, hogy az aratóbálok hagyományát is ápolják?
– Az aratás, mint hagyomány a közép-kelet-európai paraszti kultúrkörben talán az év egyik legnagyobb – ha úgy tetszik – parasztünnepe, az év egyik talán legjobban várt eseménye, az aratás befejezése. Az egész éves munka gyümölcsét ilyenkor aratták le őseink szó szerint is és átvitt értelemben is, és ezt mindig ünnepséggel, kisebb nagyobb mulatságokkal zárták le. A csabai határban a szlovák gazdák ilyenkor összehívták a napszámosaikat, összehívták a saját családjukat és igyekeztek meghálálni azt az óriási, emberfeletti munkát, amit kifejtettek az emberek régen, a kézi aratás korszakában. Ilyenkor Istennek is hálát adtak az ünnepségeken. Ezt a hagyományt szerettük volna feléleszteni. 2019-ben találtuk ki először, hogy ildomos lenne egy aratóbált, vagy inkább arató mulatságot összehozni, amit magunknak szervezünk meg. Ami elsősorban nekünk, és rólunk szól, csabai szlovákoknak a csabai szlovákokról. Most magunknak készülődünk, saját magunkat látjuk vendégül. Az év során számos nagy, ha úgy tetszik, sátoros ünnepet rendezünk. Ilyen a Békében, Békésben, vagy a szlovák önkormányzat pünkösd hétfője a tájházban – itt igyekszünk nemcsak az egész várost, de a környező településeket is vendégül látni. Az arató mulatságot most magunknak tartjuk.
Egyfajta nyárzáró és ősznyitó esemény is, hagyományosan mindig az augusztus 20-át megelőző, utolsó pénteken tartjuk rendszerint 150-200 fő részvételével. Természetesen várunk mindenkit nagyon nagy szeretettel. Lustyik Istvánék zenélnek majd szlovákul és magyarul, a Csabai Szlovákok Szervezete Senior klubjának konyhájáról pedig még egy kis toroskáposzta is lesz az est folyamán. 16 órakor kezdjük ezt az eseményt, ekkor az evangélikus lelkészek megáldják az arató koszorút, és röviden összefoglaljuk ennek az egész ünnepkörnek a jelentőségét: hogy mit jelent az új búza, mit jelent az új kenyér, és erről hogyan emlékeztek meg a szlovák őseink itt, Csabán. Szóval lesz itt egy kis hagyomány, lesz itt egy kis mulattság, lesz itt egy kis gasztronómia várunk mindenkit szeretettel!
– Nőtt az igény az ilyen és az ehhez hasonló események iránt?
– Úgy látom, hogy exponenciálisan nő az igény az olyan jellegű események iránt a városban – talán nemzeti hovatartozástól függetlenül is – ahol kicsit visszanyúlunk a város múltjához. A hagyományainkat, a kultúránkat, az igazi csabaiságot járjuk körül, és azt, hogy mi is alakult ki ebben a csodálatos városban az eltelt 300 évben. Úgy érzem, az emberek elkezdték újra értékelni és újra felértékelni a származásukat, azokat a gyökereket, ahonnan érkezett a családjuk. Szóval igen, határozottan állítom, hogy nő az igény, és ez látszik nem csak a mi programjaink tekintetében, de egyéb egyesületek, szerveződések, vagy a többi nemzetiségi önkormányzat tekintetében is.
– 2019-ben rendeztétek meg először az aratóbált. A hagyományos elemek mellet lesz-e most valamilyen újdonság?
– Igyekszünk mindig nyitni a város különböző kerületei felé. Most például nagyon örülök, hogy Mezőmegyerről is többen jönnek majd. Mezőmegyer egy tradicionálisan szlovák kerület, egykoron önálló településként funkcionált. Most onnan egy nagyobb csapat jelentette be, hogy érkeznek majd az arató mulatságba. Az eseményeinken egyébként mindig van egy apró kis huncutság – ahogy én hívom –, évről évre új fűszerrel szórjuk meg a rendezvényeket, a programjainkat, a kiadványainkat. Nagyon fontosnak tartom, hogy olyan embereket is bevonzzunk, akik korábban nem vettek részt hasonlón, nem érdeklődtek annyira ezek iránt. Nagyon jó látni, amikor már az előkészületek során jönnek új emberek is, segítenek például a sátrat felállítani, vagy csak jönnek szemlélődni. Amikor szóba elegyedünk, akkor pedig elmondják: vonzó nekik, hogy itt van élet, itt van hagyományőrzés, itt lehet beszélni, szabadon lehet vállalni a szlovákságunkat, és ennek örülök a legjobban. Talán ezért is csináljuk ezeket az eseményeket, hogy mindig legyen legalább egy újabb mosolygós arc, egy újabb ember, aki konstatálja, hogy a szlovák hagyományok tovább élnek a városban.
– Most például az arató mulatságon élnek tovább a hagyományok…
– Csabát a szlovák őseink építették föl, virágzó települést alkottak meg az elvadult pusztaságon a törökdúlást követően. Azóta eltelt 300 év. Ugyan már nem feltétlenül hallunk minden egyes utcasarkon szlovák szót, de ez nem azt jelenti, hogy a csabai szlovákság magára zárta a gardrób ajtót, a kulcsot eldobta és nem jön ki a napfényre. Jelen vagyunk a városban! A szlovákság szerves részét képezi a társadalmunknak, közösségünknek. A csabai szlovákok erre nagyon büszkék. Fontosnak érezzük, hogy büszkén tekinthessünk nem csak a múltunkra, de a jelenünkre, és bízom benne, hogy a jövőnkre is. Erről is szól az arató mulatság augusztus 16-án, 16 órától a Szlovák Kultúra Háza udvarán.
