Kiss Rigó László megyéspüspök, a Szeged-Csanádi egyházmegye püspöke a 7.Tv Kikötő című egyházi magazinban beszélt a feltámadás ünnepéről és arról, mit tehet ma egy keresztény ember.
– Hogyan köthetők össze az ünnepi népszokások a keresztény tartalommal?
– Amikor a kereszténység elkezdte ünnepelni az ünnepeit, a társadalmaknak már voltak szokási, gyökerei. Amit új tartalommal megtöltve át tudott venni a kereszténység, azokat átvette. A húsvéti locsolkodás például a keresztségre emlékeztet. Az első századokban a húsvét volt az egyetlen nap az évben, amikor kereszteltek. Vagy ott van például a tojás, ami egyfajta szimbóluma feltámadásnak, hisz egy zárt valami, amelyből élet lesz. Jézus sírja is kővel elzárt volt, feltámadásával a halálból élet fakadt.
– Nemrégiben ön azt mondta, hogy a Jézusi lelkülettel vállalt szenvedés soha nem lehet hiábavaló. Hogyan tudjuk ezt lelkületet átültetni az életünkbe?
– Sokféleképpen. Jézus az életében is gyakran hangoztatta: ha a búzaszem nem hull a földbe, azaz látszólag el nem pusztul, akkor egymaga marad. Azonban ha a földbe hullva látszólag megsemmisül, akkor szárba szökken, és bő termést hoz. Másképpen fogalmazva: erőfeszítés nélkül nincs siker, áldozat nélkül nincs eredmény, komoly munka nélkül nincs igazi öröm – ez az élet általános igazsága. A lelkület, a szeretet adott értéket Jézus szenvedésének, és mi, egyszerű emberek is úgy vagyunk vele, ha látjuk az értelmét annak, amit csinálunk, akkor szívesebben vállaljuk.
– Konfliktusokkal terhelt világunkban, mit tehet egy keresztény ember?
– Keresztények vagyunk, segítünk annak, akinek tudunk, annak, aki szenved, nyomorúságban van. Más a helyzet, ha valaki nem bekéreckedik, hanem ránk töri az ajtót… Mi keresztények nem gondoljuk azt, hogy mi birtokolnánk az igazság kövét. Nem az egyház az, amely az igazságot birtokolja, hanem egyedül Jézus Krisztus. Mi annyiban tudunk útmutatást, példát vagy segítséget adni, amennyiben hűségesek vagyunk Jézus tanításaihoz.
– Év eleji pásztorlevelében püspök úr arra buzdította az egyházmegyében élőket, hogy gyűjtést szervezzenek a Szíriában élő keresztények megsegítésére.
– Sokat beszélünk a migránsokról, de az igazán rászorulókról, az igazán szenvedőkről, a jogfosztottságban élőkről nem. Ezek nem azok az emberek, akik összegyűjtött pénzükkel indulnak el (ez sem elítélendő) a háborús övezetből. Azokra gondolok, akiknek lehetőségük sincs elindulni. Van kapcsolatunk egy szíriai keresztény közösséggel, nekik gyűjtöttünk. Rövid idő alatt több mint 10 millió forint gyűlt össze egyházmegyénkben. Ők azt üzenték, hálásak ezért, de még boldogabbak lennének, ha meglátogatnám őket, mert velük a nagypolitika és az egyház sem törődik, lassan mindenki elfeledkezik róluk. Az összeg, a segíteni akarás szándéka tehát fontos, de a szolidaritás is lényeges. Bízom benne, hogy a közeljövőben meglátogathatom a közösséget.
A műsor a következő linken nézhető újra: http://www.behir.hu/2016/03/29/kikoto-20160328
Zsíros András, Mikóczy Erika
