Kismínusz ahol tud, segít

Eleinte fentről dobálta virágcseréppel, majd alulról botokkal, végül jött a játszótérről egy fiú, aki a pöttyös labdájával rugdosta, de a kabát épphogy csak megmozdult. Majd besötétedett.

Majd kivirradt, eljött a 9 óra és hárman elmentünk a kabátért: Andrea, György és én.

Célszerszámként egy 7 fokos alumínium létrát és egy három méter hosszú rudat vittünk. Lévén Gyuri a legmagasabb köztünk, ő ment fel a lajtorja tetejére és a bottal elkezdte pöckölni.

Lassan haladtunk, míg nem egyszer csak megérkezett Kismínusz, a város legendás futárja. Tulajdonképpen itt kezdődik a beszámoló.

„Segíthetek? Én magasabb vagyok” – mondta és már fenn is volt a létra tetején, majd hip-hop már lenn is volt a kabát.

– Voltál úttörő?

– Igen.

– Az úttörő ahol tud, segít. Miben segítettél korábban?

– Többször is volt rá példa. Egyszer egy néni egy szőnyeget vitt volna fel az elsőre, mivel én úgyis a harmadikra mentem, így felvittem neki.

– Ahogy megjöttél, egyből láttad, hogy Gyurinál magasabb vagy és azonnal pattantál ki a kocsiból.

– Láttam, hogy nem sok kell a sikerhez.

„Peti nagyon rendes gyerek” – fűzte a látottakhoz a háttérben egy szomszéd úr.

(Kolléganőnk ezúttal szeretné megköszönni mindenkinek, aki azonnal a segítségére sietett.)