Nagy Józsefné elmondta, eddig a nyíregyházi, szegedi, nagykőrösi és szegedi konzervgyár történetét írták meg, a csabai az ötödik kötet.
– A konzervgyár jogutódlás nélkül szűnt meg, ezért úgy gondoltam, meg kell őrizni a történetét, és nem akartam, hogy a rendelkezésemre álló anyag az enyészeté váljon – tette hozzá. – A könyvre 2010-ben kaptam megbízást, de szponzor hiányában nem tuduk kiadni. Majd teltek-múltak az évek, és mégis úgy éreztem, hogy ki kellene adni, és magánkiadásban bevállaltam.
Hozzáfűzte, hogy életében egyetlen munkahelye volt, a konzervgyár; 30 évig dolgozott ott, két irodában töltötte az életét. Öt tulajdonosváltást élt meg és 25 főnöke volt, a konzervüzem-vezetőnek. Továbbá volt termelési osztályvezető, termelés vezető – de mindig a konzervüzemi termelés tartozott hozzá.
– Egyébként kint diplomáztam a Szovjetunióban – folytatta –, és amikor hazajöttem, nagyon rövid ideig egy másik cégnél dolgoztam. Majd Kardos Ernőné, a leendő főnököm eljött értem és azt mondta, „Kisanyám, magának itt a helye!” – mindenkit kisanyámnak hívott –, és elcsalt a konzervgyárba, 1979-ben, az üzem akkor vált nagykorúvá.
Galéria
Tulajdonképpen a gyár kollektívája részesei voltak az ipari forradalomnak, hiszen a kezdetekkor kézimunkával indult a gyár, majd egyre fejlettebb technológát használtak, egyre nagyobb teljesítménnyel működtek a gépek.
– Mindegyik terméket nagyon szerettük – tette hozzá –, mert fogyasztásra alkalmas, tartósítószer-mentes áruk voltak. Amikor első éves üzemvezető lettem, 214 féle megnevezés volt: kisuborka, nagyuborka, kisüveges, nagyüveges, késztermék, félkésztermék, egyéb savanyúságok. Közben vitt magával az élet bennünket: csőd, felszámolás, eladták banki tulajdonba, konzorcium tulajdonába kerültünk, megvett bennünket a Globus, meg sem szoktuk, eladtak és akkor már Bonduelle lettünk. Ott is dolgoztam, de nekem az életem a konzervgyár volt.
