A Körös-Maros Nemzeti Parkban már április közepén kirepültek az első hollófiókák.
A holló a legnagyobb európai varjúféle, 115-130 cm-es szárnyfesztávolsága valamivel meghaladja az egérészölyvét. Magyarországon a középhegységekben gyakran, az Alföldön viszont csak alkalmanként találkozunk vele. Gallyfészkét szereti biztonságos helyre építeni, szívesen elfoglalja a magasfeszültségű vezetékek oszlopaira kihelyezett kerecsensólyom-költőládákat is.
A Dél-Tiszántúlon idén hat pár holló költött és hét revír volt ismert. Az hat párból három, a közvetlen szomszédos területeken pedig további két pár költött traverzre kihelyezett költőládában.
A holló igen korán költésbe kezd, már február közepétől lerakja 4-6 tojását, melyeken a tojó 20-21 napig kotlik. A fiókák 5-6 hetes korukban röpképesekké válnak, de a család még több hétig együtt marad.
Ami a holló táplálékát illeti, jelentős mennyiségű dögöt fogyaszt, de rovarokat, puhatestűeket, tojásokat, hüllőket és kisemlősöket is zsákmányol.
