Meccsek, gólok, sztorik. Ezzel a jelmondattal szervezték meg kedden délután azt a jubileumi ünnepséget, amelyen Pásztor Józsefet, Vágási Sándort és Árgyelán Jánost, az Előre legendáit köszöntötték.
Szurkolók, futballkedvelők, városvezetők, az Előre korábbi és jelenlegi játékosai, valamint az utánpótlás képviselői töltötték meg a Csabagyöngye Panoráma termét, ahol a csabai klub sikerkorszakát idézték fel. A kezdeményezés ötletgazdája, Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere kiemelte, hogy egy közösség életében mindig fontos a múlt tisztelete. Éppen ezért örömmel fogadta, hogy a fiatalok is szép számban jelentek meg a múltidézésen. Szigeti Csabát, a polgármesteri hivatal sportcsoportjának vezetőjét Borbola Bence, az Előre korábbi labdarúgója - aki jelenleg újságíróként tevékenykedik - segítette a legendák faggatásában.
Pásztor József 1978-ban a Népsport osztályzatai alapján az év játékosa volt. A csabaiak korábbi kiválósága, későbbi edzője elárulta: a szezon felénél egy orvosi beavatkozás után az élete is veszélybe került.
- Az őszi idény vége felé közeledve megműtöttek egy vállficam miatt. Sajnos ez nem úgy sikerült, ahogy az orvosok tervezték, mert bennhagytak egy tampont és begyulladt az egész vállam. Beállt a klinikai halál, majdnem ott maradtam. De ilyen az élet, fél évvel később már én lettem az év játékosa - fogalmazott Pásztor József.
Szintén 40 évvel ezelőtt, 1978. december 2-án, Vágási Sándor a Diósgyőrnek lőtt mesterötössel írta be magát a történelemkönyvekbe, amiért akkor az igen ritka tízes osztályzatot kapta az újságíróktól. A korábbi védő ezen a mérkőzésen csatárként szerepelt.
- Egy héttel korábban, Battonyán játszottunk, akkor két gólt szereztem, így a Diósgyőrrel szemben csatárként kaptam lehetőséget. Nem volt szokatlan ez a szerep, mert amikor megyei I. osztályban, Békésen játszottam, akkor ez volt a posztom - idézte fel Vágási Sándor az emlékezetes találkozó előzményeit.
Árgyelán Jánost 25 évvel ezelőtt az MLSZ választotta az év labdarúgójának. Erről egy külföldi útról hazatérve egy taxistól értesült, és elmondása szerint majdnem kiesett kocsiból a hír hallatán.
- Elsősorban a csapatnak köszönhető ez a díj, szenzációs együttesünk volt abban a szezonban. Megérdemeltük volna az aranyérmet, mindenki tudta, hogy akkor nekünk volt a legjobb csapatunk. Abban a gárdában nem volt nehéz jól játszani, kitűnő edzőnk volt és a szenzációs szurkolók is minden meccsen egy plusz gólt jelentettek – emelte ki a csabaiak korábbi középpályása.
A rendezvényen díszvendégként Kiss László, a Vasas harmincháromszoros válogatott labdarúgója, Détári Lajos, az utolsó magyar világklasszis játékos, és az Előre korábbi vezetőedzője Komjáti András is tiszteletét tette, akik szintén köszöntötték a legendákat.
