Szombaton ugyanis ismét színpadra lépett a Trefort Fiúkórus. Pontosabban annak egykori tagsága, hiszen az eredeti csapat tagjai közül sokan már régóta nem Békéscsabán élnek. A különleges találkozás apropója Tóth Olga 70. születésnapja, amelyet az egykori tanítványok egy születésnapi koncerttel tesznek emlékezetessé.
A létszám sem éppen szerény: előzetesen mintegy 90 egykori énekes jelezte részvételét. Eredetileg 110-120 fiúval számoltak, de a távolság, a betegségek és az egyéb élethelyzetek azért most is közbeszóltak. Tóth Olga elmondta, hogy többen külföldről utaznak haza az alkalomra. A régi társaság egy része csak a koncert kedvéért érkezik, majd még aznap vissza is indul.
Tóth Olga – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A szombati program délután kezdődött, előtte azonban még egy közös próba zajlott. A koncert nagyjából másfél órás volt, utána pedig a társaság a Kornéliában folytatta az ünneplést. Ott már 120 főre terítettek, mert a régi fiúk közül többen a családjukat is magukkal hozták.
De hogyan lett egy szakiskolából fiúkórus? Tóth Olga története szerint az ötletnek volt némi előzménye. Korábban egy másik intézményben is próbálkozott hasonlóval, de a Trefortban jóval nagyobb volt a merítési lehetőség. Az iskolában ugyanis akkoriban szinte kizárólag fiúk tanultak.
Amikor előállt az ötlettel, a tantestület némileg bizarrnak tartotta a felvetést. Aztán az idő szépen rácáfolt a kétkedőkre. A fiúk énekeltek, felléptek, versenyekre jártak, és az éneklés lassan az iskolai élet meghatározó közösségi élményévé vált. Ebben fontos szerepe volt az akkori igazgatónak, Marton Józsefnek is, aki már a kezdetektől támogatta a kezdeményezést. Sőt, a történet még 1998-ig nyúlik vissza, amikor az iskola történelemtanárt keresett, és Tóth Olga is jelentkezett az állásra.
Egy remek rendezvényen minidg garantált a teltház – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Az állásinterjún a történelem mellett azt is elmondta, hogy énektanári végzettsége van, és szeretne egy fiúkórust létrehozni. Az igazgató akkor még maga sem sejthette, hogy ebből milyen különleges történet kerekedik. Marton József, a Trefort egykori igazgatója szerint az akkori iskola összetétele miatt valóban merész vállalkozásnak tűnt a terv, de bízott a tanárnőben, és lehetőséget adott neki a megvalósításra.
A kórus végül 1999-től 2018-ig működött. Tóth Olga a régi kórusnaplók alapján mintegy 250 olyan fiatalt számolt össze, akik rendszeresen jártak az énekkarra. Volt, aki egy-két évig, mások akár hat esztendőn keresztül is kitartottak. És nemcsak a próbateremben történtek emlékezetes dolgok. Minden évben lengyelországi utakra is eljutottak, amelyeket Olga részben jutalmazásra használt: aki minden próbán és énekkari alkalmon részt vett, annak az utazása akár teljesen ingyenes is lehetett.
A szombati koncerten természetesen a régi kedvencek sem maradtak el. Az egyik ilyen a Selmecbányász nóta, amelyhez különösen ragaszkodtak a fiúk. A műsorban a kezdeti, egyszerűbb daraboktól a későbbi három-négyszólamú művekig több korszak is visszaköszön majd.
Galéria
A koncerten közreműködött Benedekfi István zongoraművész, zeneszerző, a kórus egykori első kísérője, valamint Szegvári Anita és Tóth Gyula, a Népművészet Ifjú Mestere. A Válaszúti népdalok megszólaltatásában népzenész barátok is részt vettek. A meghívottak között ott volt Bagdi Zoltán is, aki ma a Szegedi Nemzeti Színház operaénekese. Az egykori trefortos diák számára Olga néni nemcsak a zenei pálya felé nyitott ajtót, hanem az első munkahelyét is neki köszönheti.
Az énekes elmondása szerint, amikor az egyetem után éppen nem találta a helyét, felkereste egykori kórusvezetőjét, aki azt tanácsolta neki, menjen el a Premier iskolába éneket tanítani. Azóta a színpadon és a színházi énekkarban is megtalálta a helyét. Azt is hozzátette, hogy a Trefortban tanulta meg: az énekkari munkában nem mindig a szólista a legfontosabb, hanem az, hogy az ember egy közösség részeként tudjon megszólalni.
Tóth Olga egyébként szerényen beszélt a saját szerepéről. Nem tartja magát képzett karmesternek, inkább azt emeli ki, hogy sikerült összegyűjtenie a fiúkat, élményt adnia nekik, és önbizalmat építenie bennük.
Talán éppen ez az, ami miatt ennyi év után is ennyien jönnek vissza. Mert a Trefort Fiúkórus története nem pusztán hangjegyekről, fellépésekről és oklevelekről szól, hanem egy olyan közösségről, amelynek tagjai azóta felnőttek, családot alapítottak, más városokba és országokba költöztek, de ha megszólal egy régi dallam, még mindig tudják, hol a helyük a sorban.
